A 18. század végén és a 19. század első felében az akkoriban dívó természetfilozófiai nézeteken alapult a szervek kóros elváltozásainak oktatása. Zlamál Vilmos (1803–1886) és Galambos Márton (1820–1872) érdeme, hogy ezeket a nézeteket a természettudomány naprakész felfedezései váltották fel. A kórtan lassan eggyé vált a kórbonctannal. Diagnosztikai boncolást tanáraink és hallgatóink a kezdetektől végeztek. Az 1859/1860. tanévtől Galambos Márton felelt a képzésért. Az ő halálával rövid ideig Zlamál Vilmos és Szabó Alajos (1818–1904), majd 1874-től Czakó Kálmán (1843–1895) tanította a tárgyat. Czakó fontosnak tartotta a gyakorlatot, s a tananyag részévé tette a kórszövettant. Súlyos betegsége idővel megakadályozta a rendszeres munkában, így helyét 1887-ben Hutӱra Ferenc (1860–1934) vette át. Az ifjú segédtanár sokat tett azért, hogy az évtized végére létrejöjjön a szakterület önálló tanszéke. Ennek vezetését Rátz István (1860–1917) kapta meg 1890-ben.
Az 1980 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 355–358.]

Az állatok testfelépítésének tudománya intézményünk 1787. évi alapítása óta tartozik az alaptárgyak közé. Első oktatóink ugyanakkor évtizedeken át panaszkodtak az elégtelen óraszám és a kevés használható demonstrációs anyag miatt. Az 1851-ben megalakuló önálló állatgyógyintézet az anatómiát közös tanszékbe szervezte az élettannal, s annak vezetőjévé Szabó Alajost (1818–1904) nevezte ki. 1870-től egy tanár oktatta kizárólagosan a szaktárgyat, közülük Nádaskay Béla (1848–1933) volt az első.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 201–203.]

1944 második felében a keleti front egyre közelebb került az országhoz, majd a fővároshoz. Bár a háború korábban sem segítette intézményünk működését, az immáron hazánk területén is zajló hadműveletek egyenesen ellehetetlenítették azt. Súlyos károk keletkeztek a campus épületeiben, a hallgatók közül pedig oly sokaknak kellett bevonulniuk, hogy oktatásuk idővel abbamaradt.
Hogy mégse szűnjön meg teljesen az állatorvosképzés, ősszel a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium úgy határozott, hogy a harmad- és negyedéves hallgatókat Bécsbe telepíti, s ott rövidített tanfolyamra íratja be őket. A tanári kar ugyan ellenezte az intézkedést, de véleményének kifejezésén túl egyebet nem tehetett. A bécsi tanfolyam 1944. december 14-től 1945. március végéig tartott. Négy katonai behívóval berendelt tanár: Csukás Zoltán (1900–1957), Hetzel Henrik (1875–1949), Kovács Gyula (1899–1987) és Sályi Gyula (1903–1982) oktatott 139 hallgatót. A háború után a kar csak akkor volt hajlandó elismerni ezeknek a hallgatóknak a féléveit, ha megismételték vizsgáikat.
1944 novemberében alakult meg az egyetemi Táncsics Mihály zászlóalj. Azokat a diákokat tömörítette, akik megtagadták az engedelmességet a megszálló német uralomnak és a nyilas hatalomnak. A szervezetbe állatorvostan-hallgatók is beléptek.
[forrás: 200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 99.]

Az 1956/1957. tanévben Urbányi László vegyészmérnök vezette az akkori Állatorvostudományi Főiskolát. A forradalom idején arra törekedett, hogy az intézmény – amennyire csak lehet – maradjon távol az eseményektől. 1957-ben mégis kénytelen volt leköszönni az igazgatóságról, s a Magyar Tudományos Akadémia Állattenyésztési Kutatóintézetének tudományos munkatársaként folytatta pályáját. A diktatúra hatóságai fegyelmi eljárást indítottak néhány oktató és hallgató ellen, akiket azzal gyanúsítottak, hogy valamilyen módon részt vettek a forradalomban. Több vádlottnak, például Kómár Gyulának (1904–1968), a főiskoláról is távoznia kellett.
Ifj. Tatay Zoltán húszéves hallgató 1956. október 24-én hősi halált halt: végzetes lövést kapott, miközben egy súlyos sebesültön próbált meg segíteni.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 106.]
[Gyertyafényes felvonulás Tatay Zoltán emlékére - 2022 – Állatorvostudományi Egyetem (univet.hu), letöltés 2022. okt. 17.]

A fond az Állatorvostudományi Egyetem néhány jelentős professzorának és más állatorvosoknak a személyi iratanyagát tartalmazza. Az egyes irategységek csekély mennyisége miatt nem hozhattunk létre belőlük különálló személyi fondokat. Néhányuk hiányos vagy töredékes: elképzelhető, hogy az örökösöknél vagy másutt még fontos források találhatók. A tanárokra vonatkozó egyéb iratokat az 1–6. fond megfelelő állagaiban lelhetjük meg.
Az iratokat a személyek betűrendjében helyeztük el a dobozokban. Szálankénti átnézéssel kutathatjuk őket.
A fond anyagának az 1920 után keletkezett részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Horn Artúr Kairóban született 1911. március 24-én és Budapesten halt meg 2003. november 24-én. A magyar állattenyésztés és genetika meghatározó tudósa, nemzetközileg elismert szaktekintélye volt. Széleskörű műveltséget szerzett. Kiválóan beszélt angolul, franciául és németül, ezért nemzetközi konferenciákon gyakran mint többnyelvű tolmács vett részt.
Felhívjuk kutatóink figyelmét, hogy a fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Pethes György (1926–2008) élettant oktatott. Az 1950-es évek közepétől a radiobiológiát kutatta, majd ezt a tudományterületet is tanította. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség támogatásával dolgozott, idővel a radioizotópos kutatások nemzetközi hírű szaktekintélyévé vált. 1986-ban részt vett a csernobili reaktorrobbanás okozta károk vizsgálatában. Vezette az Élettani Tanszéket, megalapította a Radioizotóp Laboratóriumot, valamint rendes tagja és alelnöke volt az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Földházi Sándor (1926–2000) határállomás-vezető főállatorvosként dolgozott Békéscsabán. Egyetemünkön állatorvosi etikát oktatott.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Aujeszky Aladár (1869–1933) bakteriológiával, fertőző betegségekkel foglalkozott. Az Állatorvostudományi Főiskolához tartozó Bakteriológiai Intézetet vezette Preisz Hugó után, majd a tudományterületet oktatta nyilvános rendes tanárként. 1902-ben különítette el a veszettséghez hasonló, később róla elkeresztelt Aujeszky-féle betegséget. A két világháború között szorgalmazta a kutyák rendszeres oltását veszettség ellen, hozzájárulva a rettegett fertőzés visszaszorulásához Magyarországon.