Eleinte a kémia professzorai oktattak növénytant. Az 1851. évi önállósulás után az állatgyógyintézet többé nem használhatta a tudományegyetem növénygyűjteményét, ezért sajátot szerzett be az akkori Nemzeti Múzeumtól. Eközben a botanikát, amely idővel szigorlati tárgy lett, Galambos Márton (1820–1872), Thanhoffer Lajos (1843–1909) és Tormay Béla (1839–1906) tanította, mígnem Czakó Kálmán (1843–1895), a kórbonctan és gyógyszertan tanára vette át 1874-ben. Czakó szívügyének tekintette megbízatását: a tananyag részévé tette a szénaelemzést, 1881-ben megszervezte az Országos Vetőmagvizsgáló Állomást, valamint értékes növény- és maggyűjteményt létesített.
Czakó munkáját 1896 és 1913 között Magyary-Kossa Gyula (1865–1944), a gyógyszertan professzora, aztán Szabó Zoltán folytatta. Szabó kutatott, publikált, s arra törekedett, hogy növendékei felismerjék a mérgező és takarmánynövényeket. Varga Oszkár (1873–1947), Hazslinszky Bertalan (1902–1966) és Boros Ádám (1900–1973) tanársága után 1953-ban alakult meg a Növénytani Tanszék Modor Vidor (1910–1979) vezetésével.
Az 1984 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 390–391.]

Egyetemünk nemzetközi hírű: sok külföldi diákot képez, országhatárokon átívelő szakmai kapcsolatokat tart fenn, valamint más országok egyetemeinek, konferenciáinak és kutatóintézeteinek látogatására ösztönzi oktatóit, hallgatóit. Bár ez a nyitottság mindig is jellemző volt intézményünkre, alapvető tulajdonságává 1962 után vált, amikor önálló egyetemmé alakult. Míg korábban évente 6–9 idegen állampolgárságú diák óhajtotta itt végezni tanulmányait, az 1970-es évektől már ötven. Többségük a baráti szocialista, illetve a Szovjetunióval szövetséges afrikai és ázsiai országokból jött, de bővült a nyugati államokból (Egyesült Államok, Kanada, NSZK stb.) érkezők aránya is. A külországiak között találjuk a határon túli és az anyaországból elszármazó családokban született magyarokat is.
Az 1980-as évekre kölcsönös testvérintézményi kapcsolatok alakultak ki többek között a berlini Humboldt Egyetem Állattenyésztési és Állatorvosi Szekciójával, a bécsi Állatorvostudományi Egyetemmel, a kassai Állatorvosi Főiskolával, a Moszkvai Akadémia Állatorvostudományi Karával vagy a varsói Agrártudományi Egyetem Állatorvostudományi Karával. Oktatóink megismerkedhettek a tudományág külföldi szakértőivel: kiadványokat cserélhettek, közösen publikálhattak, közösen kutathattak, részt vehettek egymás tudományos rendezvényein. A hallgatók cseregyakorlatokon kamatoztathatták az országok és intézmények közötti szerződéseket. A 30 napnál tovább tartó külföldi tartózkodáshoz akkoriban indoklásra volt szükség, ezért egyértelművé kellett tenni, vajon szakértői megbízásról, ösztöndíjas tanulmányútról, esetleg külföldi munkavállalásról volt-e szó. Szakértői megbízásokat a FAO (Food and Agriculture Organization – Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet) és a TESCO (Nemzetközi Műszaki-Tudományos Együttműködési Iroda) szervezetén keresztül kaphattak az érintettek.
A kapcsolatépítés a rendszerváltás után vált zavartalanná és gördülékennyé, mivel eltűntek az addigi politikai akadályok.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 188–194.]

Kommunista egyetemi csoport már az 1947/1948. tanévben kialakult öt hallgatóval és egy oktatóval. A következő években folyamatosan toborozta tagjait, 1953-tól az akkor létrejövő Marxizmus-Leninizmus Tanszék támogatásával. Az 1956-os forradalom napjaiban széthullott.
1957 őszétől a Magyar Szocialista Munkáspárt új politikai szervezetet kezdett kiépíteni egyetemünkön. Tagjai lehettek hallgatók, oktatók és dolgozók egyaránt. A szervezet a párt létszámának gyarapítására és az ideológiai-politikai nevelésre törekedett. Tevékenységéhez sok segítséget kapott az MSZMP Budapesti VII. kerületi Pártbizottságától. Szoros kapcsolatot épített ki a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek (KISZ) az Állatorvostudományi Egyetemen létrehozott egységével. 1981-ben rendszeresítette a hallgatókat felügyelő nevelőtanárok munkáját.
Felhívjuk kutatóink figyelmét, hogy a fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Mészáros M. János (1929–2009) állatorvos. Kórbonctant és kórszövettant oktatott intézményünkben. A sertések pneumo-paratyphusát, a sertéspestist, a tehenek tőgygyulladását és az állatkerti állatok betegségeit tanulmányozta. A Vetési Ferenccel közösen írt A háziállatok diagnosztikai boncolása című egyetemi jegyzete, majd tankönyve az állatorvosképzés egyik alapműve. Numizmatikával és állatorvostörténettel is foglalkozott.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Az állag az egyetemünk rendezvényeire szóló meghívókat tartalmazza.
A gyűjtemény 21. századi részét jórészt A/4-es papírra készült nyomtatványok teszik ki. Ennek oka az, hogy a levéltár ezeket az iratokat eredetileg elektronikus levelekben, azok csatolmányaiként kapta meg.

1945 előtt intézményünk egyszerre mindössze 12 hallgatót tudott szerény felszereltségű internátusban elszállásolni. Ez akkoriban az évfolyamok alacsony létszáma miatt még nem okozott gondot. A második világháború után azonban alapvető változások történtek: újjá kellett építeni az ország gazdaságát, s a hatalmat 1948-ban magához ragadó kommunista kormányzat – szolgaian lemásolva a Szovjetunió példáját – igyekezett nagyüzemivé átszervezni a mezőgazdaságot, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek kialakításával. Mindehhez egyre több szakemberre, nem utolsósorban állatorvosra volt szükség.
Növekedett a hallgatók száma, így mind égetőbb lett az elegendő szálláshely hiánya. Az alma mater eleinte két diákotthont tartott fenn: a VII. kerületi Garay utca 5. és a VIII. kerületi Mária utca 20. szám alatt. Ezekben az épületekben már 370 hallgató lelhetett átmeneti otthonára, bár lakhatásuk minőségén továbbra is volt mit javítani. Az egyetem 1971-ben kezdte meg egy négyemeletes ingatlan építését a XIV. kerületi Mogyoródi úton. Az alapozásban a növendékek is segítettek. Kovács Ferenc (1921–2015) rektor 1973 szeptemberében adhatta át a diákságnak a Marek Józsefről (1868–1952) elnevezett, fürdőszobás lakrészekre osztott kollégiumot.
Az 1972 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 106.; 110–111.]]