Az egyetem dolgozói a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének (MEDOSZ) tagjai voltak. A szocializmus korának sajátossága volt, hogy a szakszervezet nemcsak érdekvédelemmel, hanem politikai tevékenységgel is foglalkozott, sőt a tagok kulturális, akkoriban népművelődésnek nevezett időtöltését is szervezte.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 127.]

Akárcsak az előző, úgy ez a fond sem követi a hazai állatorvosképzés történetét, hanem egységesen tartalmazza a különféle típusú tanulmányi nyilvántartásokat. Az állagok ezek szerint a típusok szerint tagolódnak.
A fond anyagának 1920 után keletkezett részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Aprónyomtatványaink nem a nyilvánosságnak, hanem az egyetem polgárainak és hozzátartozóiknak készülnek, tárgyuk pedig intézményünk rendezvényei, eseményei, az itt zajló élet. Ily módon bár sokszorosított kiadványok, egyedi és történeti értékű iratoknak számítanak, ezért levéltárunk külön fondban gyűjti őket.

Az állag az egyetemünk rendezvényeire szóló meghívókat tartalmazza.
A gyűjtemény 21. századi részét jórészt A/4-es papírra készült nyomtatványok teszik ki. Ennek oka az, hogy a levéltár ezeket az iratokat eredetileg elektronikus levelekben, azok csatolmányaiként kapta meg.

Az állag a meghívók és gyászjelentések közé besorolhatatlan aprónyomtatványokat tartalmazza.

Bizonyos hallgatók az egyetemen hagyták személyi okmányaikat tanulmányaik végeztével. Bár ezek forrásértéke csekély, kiváló korjellemző iratok, különösen a Horthy-korszakban keletkezettek, melyek között nemzethűségi igazolásokat és diákegyesületi igazolványokat is találhatunk.

A bíróságok gyakran fordultak egyetemünkhöz olyan ügyekben, melyek megoldásához állategészségügyi szakvéleményre volt szükségük. A szenátus eleinte a tanácsüléseken bízott meg egy-egy professzort a keresetek feldolgozásával. Idővel azonban az ügyek száma annyira megnőtt, hogy kezelésükre új bizottságra volt szükség. Ez lett a Felülvéleményező Tanács. Az állag ennek a fórumnak az iratait tartalmazza, hiányos időrendi sorozatban. Kutatásuk egyenkénti átnézéssel lehetséges.

Az Állatorvostudományi Egyetem Baráti Körét 1989-ben alapította néhány lelkes nyugdíjas állatorvos. A kör célja – más egyetemek civil szervezeteihez hasonlóan – a kapcsolattartás az alma materrel, illetve annak megsegítése.

A sebészet az állatorvosképzés kezdetétől alapvető tantárgy. Bár Varga Ferenc (1835 – 1898) 1870-ben tanszéket alapított szakterületének, az igazi fejlődés csak azután vette kezdetét, hogy az állatgyógyintézet 1881-ben mai helyére, a Rottenbiller utcai campusra (ma VII. kerület, István utca 2.) költözött. Itt ugyanis volt elég hely és megfelelő felszerelés a sebészeti klinika kialakítására, ahol a hallgatók elsajátíthatták a szükséges gyakorlatot. A klinikai munkával az addig inkább kézműves mesterségnek tekintett sebgyógyászat az állatorvoslásban is modern tudományággá fejlődhetett.
Sem a tanszék, sem a klinika eredeti iratanyaga nem maradt fenn. A fond első két állaga a páciens állatok adatait rögzítő naplókat tartalmazza, valamint azoknak a kórlapoknak a darabjait, melyeket a hallgatók készítettek. Az 1–6. fondban a sebészeti oktatás és a klinika további iratait találhatjuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 97.]