A bakteriológia a 19. század második felében jött létre. Segítségével korábban rejtélyes és gyilkos fertőzések váltak végre kiismerhetővé. Immáron hatékony intézkedéseikkel az orvosok csökkenthették a kolerajárványok áldozatainak számát, s védőoltást dolgoztak ki olyan rettegett kórok ellen, mint a pestis vagy a torokgyík. Az új eredmények felhasználásával később a vírusokat is felfedezhették.
Hazánk sem óhajtott kimaradni az orvostudomány forradalmából. A Magyar Királyi Állami Bakteriológiai Intézet 1891 őszén nyílt meg. Mivel mind az oktatásban, mind a közegészségügy korszerűsítésében szorosan együttműködött az állatorvosképzéssel, 1908-ban az Állatorvosi Főiskola részévé vált. Itt különálló szervezeti egységként működött 1933 nyaráig, amikor egyesült a Járványtani Intézettel.
Az 1892 és 1899 közötti évek anyaga hiányos, az 1902., az 1928. és az 1929. év iratai pedig elvesztek. A többi év dokumentumai azonban csaknem hiánytalanul maradtak fenn. Az intézet fennhatósága a történeti Magyarország egészére terjedt ki, így a fond a trianoni békeszerződésben elcsatolt megyék és városok közegészségügyének múltjáról is őriz adatokat.
A gyűjtemény jórészt állategészségügyi vizsgálatok felkéréseiből és jelentéseiből áll. Az, hogy az intézet az I. világháború előtt élte virágkorát, majd veszített jelentőségéből, az ügyiratok forgalmának alakulásán is megfigyelhető: számuk 1900 és 1915 között csaknem megnégyszereződött, aztán csökkent.
Az intézet sorszámosan iktatta beérkező iratait. Az 1892-ben, illetve az 1922 és 1928 között keletkezett iktatókönyvek hiányoznak, a meglévők használata pedig nehézkes, mivel index nem készült hozzájuk. A kimenő iratok korabeli másolatkönyveinek 1900 és 1916 közötti részét szintén meglelhetjük a fondban.
Az anyagot nem tagoltuk állagokra. Az iratokat egyenkénti átnézéssel, valamint az iktatókönyvek segítségével kutathatjuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára. Repertórium (1741) 1787-1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 85-89.

Iktatott iratok (vizsgálati felkérések, levelezés, vizsgálati jegyzőkönyvek és szakvélemények) csak 1914-től maradtak fenn. Az 1920 és 1935 közötti iratsorozat teljes, sőt az 1923 utáni iktatókönyvek is előkerültek. 1936-ban megszűnt az iktatás.
A második világháború utáni anyag csekély, az 1956. évi pedig hiányzik. Kevés az irat az intézet 1949 és 1959 közötti nemzetközi levelezéséről és kapcsolatairól.
A dokumentumok többségét csak egyenkénti átnézéssel, az 1924 és 1935 közöttieket iktatókönyvek segítségével kutathatjuk.
Az állag anyagának 1920 utáni részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 91–94.]

A társaság hivatalos iratain kívül főleg kongresszusi anyagokat, illetve előadások és cikkek kéziratait találhatjuk az állagban.
Az állag anyagának 1920 utáni részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 95–96.]

Az állag betegfelvételi naplókból áll. Ezekben az állatok tulajdonosának nevét és lakhelyét, a beteg állat leírását, illetve a kór megnevezését olvashatjuk a betegfelvétel napjának sorrendjében. A köteteknek nincs különösebb jelentőségük, csupán mintaként helyeztük el őket a levéltárban.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 99.]

Az állatorvosképzést mindenütt a haszonállatállomány megóvásának és gyarapításának igénye hívta életre. Nem volt ez másként hazánkban sem, így érthető, hogy az állattenyésztéstan kezdeményeit már Tolnay Sándor (1747–1818) munkásságában meglelhetjük a 18. és 19. század fordulóján.
Az 1860-as évektől Margó Tivadar (1816–1896), az állattan és az összehasonlító anatómia professzora a pesti tudományegyetemen hirdette Charles Darwin tanait. Ezek hatására Zlamál Vilmos (1803–1886) és adjunktusa, Galambos Márton (1820–1872) hozzáfogott a modern állattenyésztéstan elméleti megalapozásához. Munkájuk gyümölcseként 1873-ban alakult meg intézményünk állattenyésztéstani tanszéke Tormay Béla (1839–1906) vezetésével.
Az 1956 előtti és 1968 utáni korszakok iránt érdeklődő kutatóknak az 1–8. fondok áttekintését ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 242–243.]

A 18. század végének és a 19. század első felének állatorvosi hallgatói a „historia naturalis specialis” kurzusain tanulhattak állattani ismereteket. A zoológia 1852-ben került az előkészítő tárgyak közé. A 19. század második felében Szabó Alajos (1818–1904), Thanhoffer Lajos (1843–1909), Tormay Béla (1839–1906), Monostori Károly (1852–1917) és Nádaskay Béla (1848–1933) oktatták a tudományágat. Anyaga ekkoriban a háziállatoknak, azok vadon élő rokon fajainak és néhány élősködőnek az ismertetéséből állt, valamint Margó Tivadar darwinista tanításaira épült.
A parazitológiát először Rátz István (1860–1917) oktatta a kórtan részeként, s ő hozta létre a parazitológiai múzeumot is. Utóda, Kotlán Sándor (1887–1967) tette a parazitológiát modern, klinikai tudománnyá, s fejlesztette a múzeumot laboratóriummá. Ez a műhely 1929-ben rendkívüli, 1935-ben pedig rendes tanszékké alakult.
Az 1982 előtti és 2003 utáni korszakok iránt érdeklődő kutatóknak az 1–8. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 257–260.]

Az Üllő melletti major névadója a sportlövész és mezőgazdász Dóra Sándor (1905–1986) volt. Az ingatlant már az 1980-as években állattenyésztési szervezetek használták. Egyetemünk 1990-ben vette birtokába. Eleinte kísérleti intézetként használta, majd tangazdasággá fejlesztette.
A hallgatók itt sajátítják el a haszonállatok kezelését. Az itteni állomány őrzi a hazai és egyéb nevezetes állatfajták vérvonalát. Végül a major ad otthont a Lógyógyászati Tanszéknek és Klinikának, valamint versenypályát is üzemeltet, támogatván a hazai lósportok ügyét.
Az állagra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Az orvostudományban elengedhetetlenek a kémiai ismeretek a szervezet működésének és a gyógymódok hatásának megértéséhez. Nincs ez másként az állatorvoslásban sem. Egyetemünk hallgatóinak 1857 óta kell kémiát tanulniuk. A tárgyat eleinte Galambos Márton (1820–1872) oktatta magyarul és németül. Halála után az élettan professzora, Thanhoffer Lajos (1843–1909) folytatta a munkát mindaddig, amíg 1879-ben meg nem alakult az önálló Kémia Tanszék Liebermann Leó (1852–1926) vezetésével.
Az 1965 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 344.]