A hús- és tejhigiénia a 19. század végén került az állatorvosképzés tárgyai közé. Az előbbit Hutӱra Ferenc (1860–1934), Breuer Albert (1870–1930) és Semsey Géza (1894–1947), az utóbbit pedig Fettick Ottó (1875–1954) oktatta, akinek a munkáját 1905-től tejhigiéniai laboratórium segítette.
Már a 19. és 20. század fordulóján jogszabályok írták elő, hogy a hús és a tej forgalmazását állatorvosoknak kell ellenőrizniük. Ennek megfelelően a tanári kar szeretett volna külön szervezeti egységet létesíteni az élelmiszerhigiéniának. 1934-ben azonban főiskolánk a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem része lett, ahol nem volt lehetőség a terv megvalósítására, sőt a tejhigiéniai laboratórium is megszűnt. Így a tanszék csak jóval később, 1949-ben alakulhatott meg.
Mivel az utolsó iratok 1972-ben keletkeztek, a későbbi időszak iránt érdeklődő kutatóknak az 1 – 6. fondokat ajánljuk.
A fond 1920 után keletkezett részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 287–293.]

A 19. század első felében sok veszett kutya kóborolt Pest-Buda utcáin. A városvezetés ezért úgy intézkedett 1842-ben, hogy a gyanús állatokat az állatgyógyintézetbe kell szállítani s megfigyelni, vajon jelentkeznek-e rajtuk a végzetes betegség tünetei. A vesztegzárban tartott jószágok száma évről évre nőtt a Stáció (ma Baross) utcában működő intézményben. A növekedés még nagyobb lendületet vett 1852-től, amikor Galambos Márton (1820–1872) klinikai előadásokat kezdett tartani a kisállatok kórházában. 1865-ben a tanártestület javaslatot terjesztett fel a Helytartótanácshoz, melyben azt kérte, hogy legyenek kötelezőek ezek a gyakorlati órák. Egyetemünk ekkortól számítja az ambulatórium és poliklinika működését.
Az állatorvosi rendelés 1896-ban kezdődött intézményünkben. Eleinte a hallgatók a belgyógyászati osztály segédtanárának vezetésével mentek házhoz kezelni a gyengélkedő állatokat. Rendelőnk 1899 óta látja el a campusra szállított betegeket.
Az 1960 előtti és 1974 utáni korszakok iránt érdeklődő kutatóknak az 1–8. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 394–395.]

Az állathigiénia célja az állattartás megfelelő körülményeinek kialakítása a megbetegedések elkerülése érdekében. Tudományos igényű művelése a 19. század második felében kezdődött: Zlamál Vilmos (1803–1886) a legelő, a takarmány és az ivóvíz helyes felhasználását tanította. Wellmann Oszkár (1876–1943) a szervezetnek és környezetének kölcsönhatását tanulmányozta. Csukás Zoltán (1900–1957) a hasznosítható jószágok kiválasztását, a takarmányozást és a tartást együttesen kezelte.
1948 után a kommunista vezetés a parasztgazdaságok felszámolásával párhuzamosan kikényszerítette az állattartás nagyüzemi átszervezését. Mócsy János (1895–1976) felismerte: immáron az állathigiéniának minden korábbinál fontosabb szerepet kell vállalnia, hogy ne következzenek be tömeges elhullások. Javaslatára a stúdium önálló, de még nem kötelező tárgyként került az órarendbe 1953-ban. Oktatója Szép Iván (1920–1994) vezető főállatorvos lett. Mócsy és Szép adta ki 1959-ben az Állathigiéne című tankönyvet.
1961-ben főiskolánk állathigiéniai csoportot szervezett, vezetésével pedig Kovács Ferencet (1921–2015) bízta meg. 1962-ben a Földművelésügyi Minisztérium ugyancsak Kovács Ferencet kérte fel az immáron önálló Állathigiéniai Tanszék irányítására. A szervezeti egység kínálata, alkalmazkodva a változó követelményekhez, állományegészségtannal és alkalmazott etológiával bővült az 1990-es években.
Az 1980 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 230–233.]

A Biológiai Intézet az Ökológiai és a Növénytani Tanszéket foglalja magába.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Egyetemünk 1994-ben hozta létre a Zoológiai Központot Éliás Béla (1936–2005) vezetésével, elindítva ezzel a zoológusok képzését. Az oktatás személyre szabott, önálló kutatómunkára ösztönzött, mivel az évfolyamok létszáma ehhez elég alacsony volt (10–20 fő). Az érdeklődés azonban annyira megnőtt, hogy 1997-ben a központ intézetté alakult, majd létrejött belőle az Ökológiai Tanszék Hornung Erzsébet irányításával. Azóta a Növénytani Tanszékkel együttműködve már nem zoológusok, hanem biológusok képzésével, illetve az állatorvostanhallgatók biológiai ismereteinek gyarapításával foglalkozik.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Állatorvosképzés Magyarországon. Alapítva 1787-ben. Szerk. Perényi János. Bp. 2016. 228.]

1945 előtt intézményünk egyszerre mindössze 12 hallgatót tudott szerény felszereltségű internátusban elszállásolni. Ez akkoriban az évfolyamok alacsony létszáma miatt még nem okozott gondot. A második világháború után azonban alapvető változások történtek: újjá kellett építeni az ország gazdaságát, s a hatalmat 1948-ban magához ragadó kommunista kormányzat – szolgaian lemásolva a Szovjetunió példáját – igyekezett nagyüzemivé átszervezni a mezőgazdaságot, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek kialakításával. Mindehhez egyre több szakemberre, nem utolsósorban állatorvosra volt szükség.
Növekedett a hallgatók száma, így mind égetőbb lett az elegendő szálláshely hiánya. Az alma mater eleinte két diákotthont tartott fenn: a VII. kerületi Garay utca 5. és a VIII. kerületi Mária utca 20. szám alatt. Ezekben az épületekben már 370 hallgató lelhetett átmeneti otthonára, bár lakhatásuk minőségén továbbra is volt mit javítani. Az egyetem 1971-ben kezdte meg egy négyemeletes ingatlan építését a XIV. kerületi Mogyoródi úton. Az alapozásban a növendékek is segítettek. Kovács Ferenc (1921–2015) rektor 1973 szeptemberében adhatta át a diákságnak a Marek Józsefről (1868–1952) elnevezett, fürdőszobás lakrészekre osztott kollégiumot.
Az 1972 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 106.; 110–111.]]

A 18. század végén és a 19. század első felében az akkoriban dívó természetfilozófiai nézeteken alapult a szervek kóros elváltozásainak oktatása. Zlamál Vilmos (1803–1886) és Galambos Márton (1820–1872) érdeme, hogy ezeket a nézeteket a természettudomány naprakész felfedezései váltották fel. A kórtan lassan eggyé vált a kórbonctannal. Diagnosztikai boncolást tanáraink és hallgatóink a kezdetektől végeztek. Az 1859/1860. tanévtől Galambos Márton felelt a képzésért. Az ő halálával rövid ideig Zlamál Vilmos és Szabó Alajos (1818–1904), majd 1874-től Czakó Kálmán (1843–1895) tanította a tárgyat. Czakó fontosnak tartotta a gyakorlatot, s a tananyag részévé tette a kórszövettant. Súlyos betegsége idővel megakadályozta a rendszeres munkában, így helyét 1887-ben Hutӱra Ferenc (1860–1934) vette át. Az ifjú segédtanár sokat tett azért, hogy az évtized végére létrejöjjön a szakterület önálló tanszéke. Ennek vezetését Rátz István (1860–1917) kapta meg 1890-ben.
Az 1980 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 355–358.]

Horn Artúr Kairóban született 1911. március 24-én és Budapesten halt meg 2003. november 24-én. A magyar állattenyésztés és genetika meghatározó tudósa, nemzetközileg elismert szaktekintélye volt. Széleskörű műveltséget szerzett. Kiválóan beszélt angolul, franciául és németül, ezért nemzetközi konferenciákon gyakran mint többnyelvű tolmács vett részt.
Felhívjuk kutatóink figyelmét, hogy a fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.