Az állagot olyan iratokból állítottuk össze, amelyeket nem helyezhettünk el az iktatottak között. Mivel csak gyér anyag maradt ránk a II. világháború előtti évekből, megőriztünk néhány ekkoriban keletkezett számlát és egyéb nem történeti értékű iratot, melyek jól mutatják a könyvtár már akkoriban is széleskörű hazai és nemzetközi kapcsolatait. Ezenkívül néhány egyéb, könyvtártörténeti jelentőségű nyilvántartást soroltunk még az állag anyagába. Az iratokat egyenkénti átnézéssel kutathatjuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 83–84.]

Az anyakönyvek a hallgatók nevét, később vallását, a felvétel napját, a születés helyét, a szülők nevét és polgári állását, a lakhelyet, valamint az előképzettség adatait tartalmazzák. Eleinte a felekezeti hovatartozást és a család polgári állását is rögzítették. Időrendben tartalmazzák a vizsgák és a szigorlatok eredményét. A tantárgyak, az alapvizsga és a szigorlatok tárgyainak jegyzéke a tantervi reformoknak megfelelően korszakonként változik. A szigorlati tárgyakból a 67. fond ismertetésénél adunk bővebb tájékoztatást.
Az 1879–1883, valamint az 1901–1903 közötti anyakönyvek elpusztultak, az 1907–1913, illetve az 1921–1922 közöttiek pedig hiányosak. Tantervi vagy szervezeti reformok után az Igazgatói, majd Dékáni Hivatal elölről kezdte a kötetek számozását. Ezek a jelzetek teszik kutathatóvá az iratokat, így az alábbi táblázatban is megadtuk őket. Megadtuk továbbá a hallgatók beiratkozásának dátumát és a törzskönyvi sorszámokat. Utóbbi adatokat az 1950-es évek anyakönyveinél elhagytuk, mivel ekkor már minden tanév hallgatóiról külön kötet készült.
Az 1890 előtti, az 1903 és 1934 közötti, valamint az 1970 utáni anyakönyvekhez nem maradtak fenn segédletek, ám a többiben mutatók segítségével kutathatunk.
Az állag 1920 utáni részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 67–70.]

A kötetekben minden évből részletes nyilvántartást olvashatunk a Patkolda bevételeiről az ügyfelek neve szerinti betűrendben. A sorozatból hat kötet hiányzik.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 102–104.]

A jegyzőkönyvek hiánytalan és bekötött sorozata nem maradt fenn. Másolati példányaikat az iratok közül válogattuk ki. Az 1945/1946-os tanév jegyzőkönyvei egy kivételével hiányoznak, de 1947 elejétől csaknem teljes a sorozat. A hiányzó példányokat a Pest Megyei Levéltárban levő rektori hivatali iratok között találhatjuk meg. Az állagot az iratok egyenkénti átnézésével kutathatjuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 47–48.]

A legkorábbi évekből csupán néhány kézzel írt hallgatói jegyzék maradt fenn. A Semmelweis Egyetem levéltárában azonban hiánytalan sorozatot találhatunk az 1842 előtti névsorokból, így ennek a korszaknak az állatorvosi hallgatóit ott érdemes keresni. Az 1842 utáni latin, később magyar nyelvű előnyomott táblázatokat a felvételi és beiratkozási adatokról már mi őrizzük. Ezekből megtudhatjuk a hallgatók nevét, korát, vallását, születési helyét, anyja nevét, előző tanulmányainak helyét, sőt még szálláshelyüket is. Az 1851 előtti években a felvételi nyilvántartások egyben osztályozási könyvek is voltak, így belőlük tájékozódhatunk a hallgatók tanulmányi eredményeiről. Az intézmény még az abszolutizmus korában is magyarul vezette az iratokat. Ennek az állagnak és a következőnek az 1874 és 1890 közötti dokumentumai némileg átfedik egymást, ugyanakkor a névsorok csupán a felvételről és a beiratkozásról tájékoztatnak, míg a főiskolai anyakönyvek részletesebbek.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 65–66.]

A 1787 és 1850 közötti állatorvosi hallgatók tanulmányi eredményeit rögzítő iratokat, az orvostanhallgatók osztályozási könyveit (libri classificationum) a Semmelweis Egyetem levéltárában találhatjuk. A kötetekben elkülönülnek a magyar és a német nemzetiségű tanulmányi eredményei a személyi adatokkal együtt. Az 1845 utáni adatok egy részét a mi 66/a. állagunk dokumentumai is tartalmazzák.
Az állatorvosi szigorlatok rendje többször változott másfél évszázad alatt. A könyveket a szigorlatok szerint csoportosítottuk, a csoportokon belül pedig időrendet alakítottunk ki. Ismertetésünkben is ezt a rendszert követjük, megadva a szigorlati tárgyakat és a kötetek időhatárait.

Régi rendszerű szigorlati jegyzőkönyvek:

1851 után a szigorlatok osztályozási naplói és jegyzőkönyvei már önálló sorozatban maradtak fenn. Az 1860 előttiek a hallgatók nevét és a három részből álló vizsga (elméleti, gyógyászati, sebészeti), valamint az írásbeli munka eredményét tartalmazzák. Az 1851 és 1860 közöttiek némelyike német, a későbbiek kizárólag magyar nyelvűek. Az 1855 és 1860 közötti vizsgakönyvek elvesztek. Az 1860 utáni iratokból a hallgatók koráról, vallásáról, születési helyéről, valamint az első és a második szigorlat eredményéről tájékozódhatunk, tantárgyankénti bontásban.

Új rendszerű szigorlati jegyzőkönyvek:

Miután bevezette az előszigorlatot 1890-ben, intézményünk ennek és az első szigorlatnak az osztályzatait ugyanazon jegyzőkönyvekben rögzítette. A gyakorlat mindössze az 1894/1895. tanévig volt érvényben, mivel ekkortól valamennyi szigorlatról külön jegyzőkönyv készült.

Előszigorlati jegyzőkönyvek:

1890-től az akadémia szigorlatonként új nyilvántartásokat vezetett. A kötetek a hallgató nevét, érdemjegyeit és szigorlatának idejét tartalmazzák. Az előszigorlat tárgyai 1890 után a növénytan, a természettan, a vegytan és a patkolástan voltak. Az 1900 és 1918 közötti évek jegyzőkönyvei nem maradtak fenn. 1918-ban alapvizsgára módosult a diákok első nagy próbatételének elnevezése, tárgyösszetétele pedig állattanra, növénytanra, orvosi fizikára és kémiára változott. 1948-tól már az általános állattan, a növénytan, az orvosi fizika és az orvosi kémia ismereteit kérték számon a vizsgáztatók.

Első szigorlat jegyzőkönyvei:

Az első szigorlat tárgyai a leíró és tájbonctan, az élet- és szövettan, valamint a gyógyszertan voltak. 1900 után a sor az általános kórtannal és a parazitológiával gyarapodott. Az 1921 és 1932 közötti évek jegyzőkönyvei hiányoznak. A harmincas évektől anatómia és fejlődéstanból, élettanból, szövettanból, valamint gyógyszertan és méregtanból kellett számot adniuk a hallgatóknak. 1949-től előbb a mezőgazdasági enciklopédia, majd a politikai gazdaságtan került a tárgyak közé.

Második szigorlat jegyzőkönyvei:

A második szigorlat anyagába a kórbonctan, a belgyógyászat, a sebészet és az állattenyésztés tartozott. A legkorábbi jegyzőkönyvek elkallódtak. 1920 után a hallgatóknak patkolástanból, hússzemléből, tejhigiénéből, állattenyésztésből, továbbá kórbonctanból és kórszövettanból kellett számot adniuk.

Második szigorlat jegyzőkönyvei:

A második szigorlat anyagába a kórbonctan, a belgyógyászat, a sebészet és az állattenyésztés tartozott. A legkorábbi jegyzőkönyvek elkallódtak. 1920 után a hallgatóknak patkolástanból, hússzemléből, tejhigiénéből, állattenyésztésből, továbbá kórbonctanból és kórszövettanból kellett számot adniuk.

Az állag 1920 után keletkezett részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 73–76.]

Iktatott iratok (vizsgálati felkérések, levelezés, vizsgálati jegyzőkönyvek és szakvélemények) csak 1914-től maradtak fenn. Az 1920 és 1935 közötti iratsorozat teljes, sőt az 1923 utáni iktatókönyvek is előkerültek. 1936-ban megszűnt az iktatás.
A második világháború utáni anyag csekély, az 1956. évi pedig hiányzik. Kevés az irat az intézet 1949 és 1959 közötti nemzetközi levelezéséről és kapcsolatairól.
A dokumentumok többségét csak egyenkénti átnézéssel, az 1924 és 1935 közöttieket iktatókönyvek segítségével kutathatjuk.
Az állag anyagának 1920 utáni részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 91–94.]

Az Üllő melletti major névadója a sportlövész és mezőgazdász Dóra Sándor (1905–1986) volt. Az ingatlant már az 1980-as években állattenyésztési szervezetek használták. Egyetemünk 1990-ben vette birtokába. Eleinte kísérleti intézetként használta, majd tangazdasággá fejlesztette.
A hallgatók itt sajátítják el a haszonállatok kezelését. Az itteni állomány őrzi a hazai és egyéb nevezetes állatfajták vérvonalát. Végül a major ad otthont a Lógyógyászati Tanszéknek és Klinikának, valamint versenypályát is üzemeltet, támogatván a hazai lósportok ügyét.
Az állagra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.