A gyógyhatású készítmények ismertetése intézményünk megalakulása óta alapvető része a tanrendnek. Zlamál Vilmos (1803–1886) gyógyszertárat létesített. Az állatorvosi gyógyszertan (farmakológia) önálló tudományága Galambos Márton (1820–1872) munkásságával alakult ki: amellett, hogy oktatta a tárgyat, 1871-ben publikálta annak első magyar nyelvű tankönyvét is. Galambos örökségét Varga Ferenc (1835–1908), majd Czakó Kálmán (1843–1895) folytatta. Czakó inkább méregtannal (toxikológia), azon belül is a mérgező növények hatásaival foglalkozott. Rátz István fordította le és adta ki E. Fröhner berlini professzor állatorvosi gyógyszertanát 1892-ben. A következő évtizedekre ez lett a tudományterület tankönyve. Hutӱra Ferenc (1860–1934) reformtervezetének megfelelően 1896-ban jött létre a gyógyszertan önálló tanszéke, Magyary-Kossa Gyula (1865–1944) vezetésével.
Az 1963 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 311–312.]

1945 előtt intézményünk egyszerre mindössze 12 hallgatót tudott szerény felszereltségű internátusban elszállásolni. Ez akkoriban az évfolyamok alacsony létszáma miatt még nem okozott gondot. A második világháború után azonban alapvető változások történtek: újjá kellett építeni az ország gazdaságát, s a hatalmat 1948-ban magához ragadó kommunista kormányzat – szolgaian lemásolva a Szovjetunió példáját – igyekezett nagyüzemivé átszervezni a mezőgazdaságot, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek kialakításával. Mindehhez egyre több szakemberre, nem utolsósorban állatorvosra volt szükség.
Növekedett a hallgatók száma, így mind égetőbb lett az elegendő szálláshely hiánya. Az alma mater eleinte két diákotthont tartott fenn: a VII. kerületi Garay utca 5. és a VIII. kerületi Mária utca 20. szám alatt. Ezekben az épületekben már 370 hallgató lelhetett átmeneti otthonára, bár lakhatásuk minőségén továbbra is volt mit javítani. Az egyetem 1971-ben kezdte meg egy négyemeletes ingatlan építését a XIV. kerületi Mogyoródi úton. Az alapozásban a növendékek is segítettek. Kovács Ferenc (1921–2015) rektor 1973 szeptemberében adhatta át a diákságnak a Marek Józsefről (1868–1952) elnevezett, fürdőszobás lakrészekre osztott kollégiumot.
Az 1972 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 106.; 110–111.]]

(Az Állattenyésztési Tanszék történetét l. a 76. fondnál!)
A takarmányozástan (diaetetica) az állatok egészséges táplálásának tudománya. Mint tantárgyat már intézményünknek a 18. század végén és a 19. század első felében érvényes tanrendjeiben is megtalálhatjuk. A kurzus 1873 és 1951 között az állattenyésztéstan része volt, majd önálló tárggyá vált. Önálló tanszékké 1963-ban alakult. 1997-ben a szervezeti egység összeolvadt az Állattenyésztéstani Tanszékkel, majd egy évvel később a laborállattudomány is társult hozzájuk.
Az 1975 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható. [Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Intézet – Állatorvostudományi Egyetem (univet.hu), letöltés 2022. nov. 23.)]

Eleinte a kémia professzorai oktattak növénytant. Az 1851. évi önállósulás után az állatgyógyintézet többé nem használhatta a tudományegyetem növénygyűjteményét, ezért sajátot szerzett be az akkori Nemzeti Múzeumtól. Eközben a botanikát, amely idővel szigorlati tárgy lett, Galambos Márton (1820–1872), Thanhoffer Lajos (1843–1909) és Tormay Béla (1839–1906) tanította, mígnem Czakó Kálmán (1843–1895), a kórbonctan és gyógyszertan tanára vette át 1874-ben. Czakó szívügyének tekintette megbízatását: a tananyag részévé tette a szénaelemzést, 1881-ben megszervezte az Országos Vetőmagvizsgáló Állomást, valamint értékes növény- és maggyűjteményt létesített.
Czakó munkáját 1896 és 1913 között Magyary-Kossa Gyula (1865–1944), a gyógyszertan professzora, aztán Szabó Zoltán folytatta. Szabó kutatott, publikált, s arra törekedett, hogy növendékei felismerjék a mérgező és takarmánynövényeket. Varga Oszkár (1873–1947), Hazslinszky Bertalan (1902–1966) és Boros Ádám (1900–1973) tanársága után 1953-ban alakult meg a Növénytani Tanszék Modor Vidor (1910–1979) vezetésével.
Az 1984 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 390–391.]

Egyetemünk 1994-ben hozta létre a Zoológiai Központot Éliás Béla (1936–2005) vezetésével, elindítva ezzel a zoológusok képzését. Az oktatás személyre szabott, önálló kutatómunkára ösztönzött, mivel az évfolyamok létszáma ehhez elég alacsony volt (10–20 fő). Az érdeklődés azonban annyira megnőtt, hogy 1997-ben a központ intézetté alakult, majd létrejött belőle az Ökológiai Tanszék Hornung Erzsébet irányításával. Azóta a Növénytani Tanszékkel együttműködve már nem zoológusok, hanem biológusok képzésével, illetve az állatorvostanhallgatók biológiai ismereteinek gyarapításával foglalkozik.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Állatorvosképzés Magyarországon. Alapítva 1787-ben. Szerk. Perényi János. Bp. 2016. 228.]

A Biológiai Intézet az Ökológiai és a Növénytani Tanszéket foglalja magába.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

A hallgatók sporttevékenyégét az 1900-as években érdekképviseletük, az 1910-es évektől pedig az Állatorvostanhallgatók Tornaköre szervezte. Hutӱra Ferenc (1860–1934) rektor az 1928/1929. tanév megnyitó ünnepségén jelentette be a kötelező testnevelést valamennyi növendéknek. Ezzel a döntéssel főiskolánk kötelezte magát a sportolási lehetőségek biztosítására. Az 1930-as években atlétikával, céllövészettel és lovaglással bővült a kínálat. 1934-től az Állatorvosi Főiskolai Sportegylet már versenyeket is rendezett. Maga a tanszék 1952-ben kezdett működni Csányi Zoltán testnevelő tanár vezetésével.
Az 1983 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Az állathigiénia célja az állattartás megfelelő körülményeinek kialakítása a megbetegedések elkerülése érdekében. Tudományos igényű művelése a 19. század második felében kezdődött: Zlamál Vilmos (1803–1886) a legelő, a takarmány és az ivóvíz helyes felhasználását tanította. Wellmann Oszkár (1876–1943) a szervezetnek és környezetének kölcsönhatását tanulmányozta. Csukás Zoltán (1900–1957) a hasznosítható jószágok kiválasztását, a takarmányozást és a tartást együttesen kezelte.
1948 után a kommunista vezetés a parasztgazdaságok felszámolásával párhuzamosan kikényszerítette az állattartás nagyüzemi átszervezését. Mócsy János (1895–1976) felismerte: immáron az állathigiéniának minden korábbinál fontosabb szerepet kell vállalnia, hogy ne következzenek be tömeges elhullások. Javaslatára a stúdium önálló, de még nem kötelező tárgyként került az órarendbe 1953-ban. Oktatója Szép Iván (1920–1994) vezető főállatorvos lett. Mócsy és Szép adta ki 1959-ben az Állathigiéne című tankönyvet.
1961-ben főiskolánk állathigiéniai csoportot szervezett, vezetésével pedig Kovács Ferencet (1921–2015) bízta meg. 1962-ben a Földművelésügyi Minisztérium ugyancsak Kovács Ferencet kérte fel az immáron önálló Állathigiéniai Tanszék irányítására. A szervezeti egység kínálata, alkalmazkodva a változó követelményekhez, állományegészségtannal és alkalmazott etológiával bővült az 1990-es években.
Az 1980 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 230–233.]

Egyetemünk történetének kezdeti szakaszában csak a „cursus epizootologiae” hallgatóinak kellett járványtant tanulniuk, mivel azt az akkori vezetés pusztán elméletinek tartotta, ezért egyelőre nem illesztette bele a gyakorlati jellegű „cursus hippiatriae” anyagába. Ezt később az intézményt 1826 és 1841 között irányító Hoffner József (1794–1841) tette meg.
Zlamál Vilmos (1803–1886) 1841-től tanította az állatjárványtant, valamint önálló tantárggyá, 1865-ben pedig szigorlati anyaggá tette. Az 1873/1874. tanévben azonban a tanári kar a belgyógyászatba olvasztotta, s ez visszalépést jelentett az addigiakhoz képest. Zlamál munkáját, annak 1881-es nyugalomba vonulása után, a belgyógyászat fiatal tanára, Azary Ákos (1850–1888) folytatta. Ő honosította meg hazánkban a lépfene és a sertésorbánc elleni vakcinás védekezést. 1888-ban bekövetkező korai halála után a belgyógyászat következő oktatója, Hutӱra Ferenc (1860–1934) ismerte fel a járványtan évről évre növekvő jelentőségét. Nemcsak a stúdium önállóságát adta vissza, hanem külön tanszékké is szervezte azt 1901-ben.
A Járványtani Tanszékkel együttműködő Magyar Királyi Bakteriológiai Intézet és Járványtani Intézet iratait a 71., illetve a 72. fond tartalmazza.
Az 1987 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 321–322.]

Érintőlegesen már Hoffner József (1794–1841) vezetésének idején (1826–1841) is foglalkoztak a hallgatók az élő szervezet és szervek működésének tudományával. A Kunewalder-házban eltöltött időszakban (1858–1881) a pesti egyetem Élettani Tanszékén sajátították el a szakismereteket, valamint abban a hozzá kapcsolt intézetben, amelyet a cseh területről érkező Czermák Nepomuk János (1828–1873) nyitott meg 1858-ban. Az állatorvosi oktatás saját fiziológiai tanszéke 1872-ben alakult meg Thahoffer Lajos (1843–1909) irányításával.
Az 1988 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 299.]