Az iratanyag az 1953-ban létrehozott Nyelv- és Irodalomtudományi Kar vezetésére, működésére vonatkozik.

A Bizottság jegyzőkönyvei és törzskönyvei a tanárvizsgálatra jelentkező hallgatók személyi adatait és a tanárvizsgálat egyes szakaszait közlik. A nyilvántartások számozása többször elölről kezdődik, ezért három különböző állagba (az a/, a b/ és a c/ állagot) került. A bejegyzések nem betűrendben, hanem a jelentkezés rendjében - az ennek megfelelő folyamatos sorszámozással - történtek.

A fond két nagy részből áll. Az első része a főiskola iratait tartalmazza, amelyek tematikus rendbe szedve találhatók, iktatókönyvek segítik a kutatásukat. A fond másik nagy része a tanítói és óvónői anyakönyvek, amelyek tagozatok szerint betűrendben kutathatóak.

Az iktatott iratok 1954-1988-ig kerültek levéltárunkba. Az első pár év anyaga igen hiányos, a mutatókönyvek csak 1969-től vannak meg, ezért az ezt megelőző évek irataiban csak egyenkénti átnézéssel lehet kutatni. A személyi dossziékat, melyek sokszor hiányosak és a személyi nyilvántartólapokat betűrendbe rendeztük. A vegyes iratokban többek között munkatervek, állománylisták, oktatói minősítések és jellemzések, a Tanárképző Tanács 1960-as évek eleji működésének, a Gazdasági- és Lakásbizottság 1970-es évek végétől az 1980-as évek végéig folytatott tevékenységének korántsem teljes dokumentációja található meg. Az egyes sorozatok időrendben vannak.

A bölcsészkari bizottság anyagát tartalmazza a fond. A levelezés a megalakulástól kezdve 1989-ig folyamatos. Az iratok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A fondban kizárólag az írásbeli és szóbeli vizsgákon készült jegyzőkönyvek találhatók, amelyek hiteles igazolás kiadására nem alkalmasak.

A bölcsészkaron az 1887/88-as tanévben kezdte meg működését a Történelmi Szeminárium. (Történetére lásd még a 102. fond bevezetőjét.) Oklevélgyűjteményünk a szeminárium tulajdonát képezte, a hallgatók ennek segítségével mélyíthették el paleográfiai ismereteiket, s fejleszthették oklevél olvasási tudásukat. A gyűjteményt a XIII. század közepétől a XVII. század utolsó harmadáig keletkezett oklevelek (és 4 db. kódextöredék) alkotja, döntő többsége a mohácsi csatát megelőző időből származik. A kibocsátók között világi személyek (uralkodók, nagybírák, bánok, az országtanács, városok, várnagyok, városi polgár, közjegyző stb.) mellett egyházi személyek és testületek (pápa, érsek, püspök, apát, hiteles helyek) is találhatók. Az oklevelek között eredetiek és másolatok, fogalmazványok is vannak. Megpecsételésük módját tekintve van közöttük privilégium, zárt és nyílt oklevél. A gyűjtemény a Történelem Segédtudományai Tanszék letétjeként található az egyetemi levéltárban.

Az iratanyag nagy része Poszler György saját kézzel írt jegyzeteiből áll. Levelezése vegyesen, önmaga által írt és hozzáérkezett levelekből áll. Ezen kívül személyes okmányai, számos díja és néhány saját és róla írt publikációk találhatóak meg a hagyatékban.