Zlamál Vilmos (1803–1886) állatorvos és egyetemi tanár. Morvaországból származott. Kremsierben és Bécsben végzett orvosi tanulmányai után katonaorvosként dolgozott. 1835-ben felettesei a katonai Határőrvidékre küldték, s rábízták az ottani állategészségügy irányítását. Az itt szerzett érdemeiért cserébe 1838-ban Zlamál megkapta a regni veterinarius (országos állatorvos) címet. 1843-tól tanított állatorvostant a pesti egyetem orvosi karának Állatgyógyászati Tanszékén, idővel pedig annak vezetője lett. Ezekben az években tanult meg igazán magyarul. A szabadságharc alatt nemzetőri századot alakított tanítványaiból, ezért később az osztrák hatóságok eltiltották katedrájától. Szakértelmének nélkülözhetetlenségét bizonyítja, hogy a szilencium mindössze két évig tartott. Zlamál 1856-tól 1881-es nyugdíjba vonulásáig tanított állatjárványtant, belgyógyászatot és járványtant. Szerteágazó tudományos tevékenységéből kiemelkednek a keleti marhavész tanulmányozásával elért eredményei.
[Zlamál Vilmos | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár (arcanum.com), letöltés 2022. dec. 5.]

Az Igazgatói, illetve Rektori Hivatal bizonyos iratokat nem sorolt be az iktatottak közé. Ezek értékes forrásai az egyetem történetének, így indokoltnak tartottuk, hogy külön állagot képezzünk belőlük. Az alábbiakban közöljük a dobozokban elhelyezett dokumentumok témáit és időhatárait. Az anyag egyenkénti átnézéssel kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 62–63.]

A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

A másodlagos forrásértékű kötetek részben pótolhatják a hiányzó törzskönyveket és szigorlati jegyzőkönyveket. Egy-egy hallgató négy évig (nyolc szemeszterig) tartó tanulmányait tartalmazzák a tantárgyak megnevezésével és a tanárok megjegyzéseivel. Az állag anyaga hiányos, s jórészt egyenkénti átnézéssel kutatható, mivel névmutató csak az 1890/1891. és 1897/1898. tanév közötti hallgatók indexmásolataihoz készült.
Az állag 1920 után keletkezett részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 79–80.]

A hallgatók sporttevékenyégét az 1900-as években érdekképviseletük, az 1910-es évektől pedig az Állatorvostanhallgatók Tornaköre szervezte. Hutӱra Ferenc (1860–1934) rektor az 1928/1929. tanév megnyitó ünnepségén jelentette be a kötelező testnevelést valamennyi növendéknek. Ezzel a döntéssel főiskolánk kötelezte magát a sportolási lehetőségek biztosítására. Az 1930-as években atlétikával, céllövészettel és lovaglással bővült a kínálat. 1934-től az Állatorvosi Főiskolai Sportegylet már versenyeket is rendezett. Maga a tanszék 1952-ben kezdett működni Csányi Zoltán testnevelő tanár vezetésével.
Az 1983 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Míg a korábbi időszak jegyzőkönyveit a többi irat közül kellett kiválogatnunk, az 1958/1959. tanévtől kezdve kötetbe rendezett sorozatokat vettünk át. 1956-ból egyetlen jegyzőkönyv sem maradt fenn, 1957-ből is csak nagyon kevés, kizárólag az év utolsó hónapjaiból. Az állagot egyenkénti átnézéssel kutathatjuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 53–54.]

Az állag levéltárunk egyik legterjedelmesebb egysége. Az Igazgatói Hivatal 1952 és 1959 között csoportszámosan iktatott. A személyzeti vonatkozású iratokat 1957 és 1961 között külön kezelték, bár még használták a csoportszámoknál használatos iktatólapokat. 1957 és 1962 között jelentős károsodás érhette az irattárat, mivel ezenek az éveknek az anyaga összekeveredve és hiányosan került elő. 1956-ból mindössze egy-két töredéket ismerünk. A főiskola központi hivatala 1960-ban tért vissza a soros iktatásra, ám 1963-ig az iktatószámok mellé zárójelben egyjegyű arab számokat jegyzett, melyek bizonyos tárgyi csoportszámokra utalnak. A hiányok miatt nem vettük figyelembe ezt a rendszert, helyette az eredeti sorrendet állítottuk helyre. A nem iktatott iratokat a naptári évek utolsó raktári egységében helyeztük el. Az 1957 és 1961 közötti időből sok olyan nem iktatott dokumentum került elő, amelyek a hallgatók szociális helyzetéről vagy a doktori cím megújításáról tartalmaznak fontos adatokat, ezért nem selejteztük őket. Ezeket a tematikájukban hozzájuk tartozó csoportszámokhoz osztottuk, természetesen külön rendezve. Megmaradt az összes irattári segédlet, sőt az 1953 és 1960 közötti évek néhány mutatókönyve is, jóllehet ezek készítése csoportszámos iktatás esetén nem volt kötelező. Az állagot az iktatólapok és a segédkönyvek segítségével könnyen kutathatjuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 55–61.]

Az Állatorvostudományi Egyetem Baráti Körét 1989-ben alapította néhány lelkes nyugdíjas állatorvos. A kör célja – más egyetemek civil szervezeteihez hasonlóan – a kapcsolattartás az alma materrel, illetve annak megsegítése.