Az iratanyag Bogsch László hagyatékát tartalmazza, ezen belül Tudományos Diákkörrel, MTA-val, Országos Földrengésvizsgáló Intézettel, konferenciákkal kapcsolatos iratokat, továbbá saját kéziratokat, levelezéseket és fényképeket tartalmaz.

Pais Dezső hagyatéka - mely személyi, hivatalos és félhivatalos iratokat egyaránt tartalmaz - levéltárunk legnagyobb terjedelmű s egyben leggazdagabb, legérdekesebb személyi fondja. Az anyag kutatását részletes állagjegyzékek segítik, melyek levéltárunkban állanak a kutatók rendelkezésére. Az iratok időhatárait csak állagszinten közöljük, hiszen a kisebb egységeknél ezek nehezen megállapíthatók, s egy-egy doboz tartalma is igen nagy időbeli szóródást mutat.

A csekély mennyiségű iratanyagban az egyetemi oktatással és Kelet-Európa kutatással kapcsolatban találhatók iratok.

A tanszék iratai 1967-től egy év kivételével (1969) 1991-ig kerültek levéltárunkba. Kutatásuk segédletek hiányában egyenkénti átnézéssel történhet. Mivel a Természetföldrajzi Tanszék vezetője volt a Földrajzi Intézet vezetője is, így a Földrajzi Intézet (265.fond) anyagában is megtalálhatók a tanszéki levelezések.

A hagyaték hiányos: alig tartalmaz személyes jellegű iratokat, inkább csak hivatalosakat és félhivatalosakat. Az anyag időbeli megoszlása is egyenetlen - e szempontból is észrevehetően csonka. Az egyes állagokon belül évrendben találhatóak a dokumentumok. Az év nélküli, pontosan be nem sorolható iratok az állagok végén vannak. A hagyaték, jellegéből adódóan, egyenkénti átnézéssel kutatható. Mátrai László működésével kapcsolatos anyag az Egyetemi Könyvtár fondjaiban is található.

Iratainak nagy része a tanszék geológiai kirándulásairól készített jelentésekből áll, emellett néhány levelet is tartalmaz. Egyenkénti átnézéssel kutatható.

A fondban Ortutay Gyula rektori működése (1957-1963) idején keletkezett iratok találhatók.

A gimnázium iratanyagából a tantestületi ülések jegyzőkönyvei - az 1927. és az 1940. évi kivételével - 1924 és 1946 között hiánytalanul maradtak meg. Az iktatott iratokat is viszonylag teljességükben őrizték meg: 1873-tól az 1900-as évek elejéig ugyan évenként csak néhány iratot találhatunk, ezt követően azonban mind gazdagabbá és teljesebbé válik az iratanyag. A kutatást csak 1910 és 1914 között segíti iktatókönyv, majd 1931-től 1935-ig mutató, de 1945-től már a segédletek is hiánytalanul állnak rendelkezésünkre. Az 1874/75-ös tanévtől 1948-ig egy-egy év kivételével az anyakönyvek szintén ránk maradtak.

Az iratanyagban Almási János levelezése, kéziratai és egyéb vegyes iratai találhatók.