Művészeti Együttes az 1970-es évek elején alakult meg, feladata az egyetemen működő kisebb művészeti csoportok összefogása, irányítása volt. 1976-ban már Eötvös Művészeti Együttes néven szerepelt. 1987-ben a Közművelődési Titkárság megszűnt, az Eötvös Művészeti Együttes önálló közművelődési intézményként működött az egyetemen belül.

Baross Gábor 1957-ben alapította az Egyetemi Koncertzenekart, amelynek haláláig, 2009-ig művészeti vezető karmestere volt. A Koncertzenekar 1971-ig szimfonikus zenekarként működött, majd 1972-ben vonós kamarazenekarrá alakult, amely zenei stílusának szükségszerű változását is jelentette. Az együttes repertoárján barokk, klasszikus és kortárs magyar szerzők művei egyaránt szerepelnek.

Az Egyetemi Színpad szervezeti és működési szabályzatát a Rektori Tanács 1958. január 17-én fogadta el. 1965-ben készült új szervezeti és működési szabályzatában hangsúlyozta, hogy programját az egyetem oktatási és nevelési feladatainak szolgálatába kell állítani. E célkitűzés megvalósítását szolgálták az irodalmi estek, amelyeken az irodalomtörténet egyes korszakait reprezentáló művek kerültek előadásra, a kortárs magyar irodalom jeles szereplői pedig gyakran személyesen is szerepeltek a színpadon. Felügyeletét a Közművelődési Titkárság látta el, majd annak 1987. évi megszűnése után az egyetem önálló közművelődési intézményeként működött. Az Egyetemi Színpad búcsúelőadását 1991-ben tartotta.

Az állag anyaga csak az 1944/45-ös tanévtől tekinthető jelentősebb forrásnak, a megelőző évekből csak szórványosan maradt meg néhány irat. Az 1919-1921 közötti anyag egy része, szerencsés véletlen folytán, éppen a Munkásmozgalmi Intézetben volt az Országos Levéltárba történő szállítás idején. A MMI-ből később hiányosan ugyan, de bekerült a Levéltárba. Az 1944-1950 közötti anyag sem teljes, hiánytalannak az 1951/52-es tanévtől mondható. Az iratok iktatása 1951. december 30-ig az Egyetemen alkalmazott módon, tanévenként sorszámosan történt. 1952-1957 között csoportszámos iktatást alkalmaztak. 1957. január 1-től visszatértek a sorszámos iktatásra, de már nem tanévek, hanem naptári évek szerint. Az iktatókönyvek 1935-től, a mutatókönyvek 1944/45-től maradtak meg. Az 1944 előtti anyag utólag készített index segítségével kutatható.
Az 1950 után a Rektori Hivatalban bevezetett szervezeti változások következtében az iktatott iratok kezelése is megváltozott. A Hivatalban központi iktatás folyt. Iktatás után az irat arra az osztályra került, amelynek feladatkörébe tartozott az ügy intézése. Az iktatókönyvbe be is jegyezték, hogy az anyagot hová továbbították, a visszahelyezése azonban nem mindig történt meg. Ez a központilag iktatott anyag megbontását idézte elő. Sok irat került a Személyzeti Osztályra, illetve a Tudományos Csoporthoz, amely témánként gyűjtötte az anyagot. Különösen érvényes ez az 1960-1970 közötti évekre, amikor az iratmennyiség is tetemesen felduzzadt. Ebben az időszakban legcélszerűbb témák szerint kutatni, ahogy az anyag jelenlegi rendezésében található.
Az állagon belül külön sorozatot képez a háború pusztításai után megmaradt 8 doboznyi égett irat. Az anyag rossz állapota miatt nem kutatható. Szintén külön egységet képez az alapítványi okiratok sorozat, itt található többek között Pázmány Péter alapítólevele, a Mária Terézia által kiadott Diploma Inaugurale stb. Itt nyertek elhelyezést a különféle pályamunkák díjazására tett alapítványok, valamint egyéb másolatok /pl.: a Diploma Inaugurale-ról, az egyetem birtokairól stb./ Az iratok nyelve latin, német és magyar.