1945 előtt intézményünk egyszerre mindössze 12 hallgatót tudott szerény felszereltségű internátusban elszállásolni. Ez akkoriban az évfolyamok alacsony létszáma miatt még nem okozott gondot. A második világháború után azonban alapvető változások történtek: újjá kellett építeni az ország gazdaságát, s a hatalmat 1948-ban magához ragadó kommunista kormányzat – szolgaian lemásolva a Szovjetunió példáját – igyekezett nagyüzemivé átszervezni a mezőgazdaságot, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek kialakításával. Mindehhez egyre több szakemberre, nem utolsósorban állatorvosra volt szükség. Növekedett a hallgatók száma, így mind égetőbb lett az elegendő szálláshely hiánya. Az alma mater eleinte két diákotthont tartott fenn: a VII. kerületi Garay utca 5. és a VIII. kerületi Mária utca 20. szám alatt. Ezekben az épületekben már 370 hallgató lelhetett átmeneti otthonára, bár lakhatásuk minőségén továbbra is volt mit javítani. Az egyetem 1971-ben kezdte meg egy négyemeletes ingatlan építését a XIV. kerületi Mogyoródi úton. Az alapozásban a növendékek is segítettek. Kovács Ferenc (1921–2015) rektor 1973 szeptemberében adhatta át a diákságnak a Marek Józsefről (1868–1952) elnevezett, fürdőszobás lakrészekre osztott kollégiumot. Az 1972 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk. A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható. [200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 106.; 110–111.]]
A 18. század végén és a 19. század első felében az akkoriban dívó természetfilozófiai nézeteken alapult a szervek kóros elváltozásainak oktatása. Zlamál Vilmos (1803–1886) és Galambos Márton (1820–1872) érdeme, hogy ezeket a nézeteket a természettudomány naprakész felfedezései váltották fel. A kórtan lassan eggyé vált a kórbonctannal. Diagnosztikai boncolást tanáraink és hallgatóink a kezdetektől végeztek. Az 1859/1860. tanévtől Galambos Márton felelt a képzésért. Az ő halálával rövid ideig Zlamál Vilmos és Szabó Alajos (1818–1904), majd 1874-től Czakó Kálmán (1843–1895) tanította a tárgyat. Czakó fontosnak tartotta a gyakorlatot, s a tananyag részévé tette a kórszövettant. Súlyos betegsége idővel megakadályozta a rendszeres munkában, így helyét 1887-ben Hutӱra Ferenc (1860–1934) vette át. Az ifjú segédtanár sokat tett azért, hogy az évtized végére létrejöjjön a szakterület önálló tanszéke. Ennek vezetését Rátz István (1860–1917) kapta meg 1890-ben. Az 1980 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk. A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható. [200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 355–358.]
Horn Artúr Kairóban született 1911. március 24-én és Budapesten halt meg 2003. november 24-én. A magyar állattenyésztés és genetika meghatározó tudósa, nemzetközileg elismert szaktekintélye volt. Széleskörű műveltséget szerzett. Kiválóan beszélt angolul, franciául és németül, ezért nemzetközi konferenciákon gyakran mint többnyelvű tolmács vett részt. Felhívjuk kutatóink figyelmét, hogy a fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
Pethes György (1926–2008) élettant oktatott. Az 1950-es évek közepétől a radiobiológiát kutatta, majd ezt a tudományterületet is tanította. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség támogatásával dolgozott, idővel a radioizotópos kutatások nemzetközi hírű szaktekintélyévé vált. 1986-ban részt vett a csernobili reaktorrobbanás okozta károk vizsgálatában. Vezette az Élettani Tanszéket, megalapította a Radioizotóp Laboratóriumot, valamint rendes tagja és alelnöke volt az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának. A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
Aujeszky Aladár (1869–1933) bakteriológiával, fertőző betegségekkel foglalkozott. Az Állatorvostudományi Főiskolához tartozó Bakteriológiai Intézetet vezette Preisz Hugó után, majd a tudományterületet oktatta nyilvános rendes tanárként. 1902-ben különítette el a veszettséghez hasonló, később róla elkeresztelt Aujeszky-féle betegséget. A két világháború között szorgalmazta a kutyák rendszeres oltását veszettség ellen, hozzájárulva a rettegett fertőzés visszaszorulásához Magyarországon.
Hutӱra Ferenc (1860–1934) orvos, állatorvos. Belgyógyászatot, járványtant, kórbonctant, hússzemlét és törvényszéki állatorvostant oktatott. Elsősorban járványos állatbetegségekkel foglalkozott. Fontos eredményeket ért el a sertéspestis elleni védekezésben. 1899-től 1933-ig töltötte be a rektori tisztséget intézményünkben, amely irányításával egyetemi képzést nyújtó főiskolává fejlődött. A Marek Józseffel közösen írt és idegen nyelvek sokaságára lefordított Állatorvosi belgyógyászat című tankönyve évtizedeken át volt az állatorvosok képzésének egyik alapműve szerte a világon. A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
Széky Antal (1904–1982) állatorvos. Kórbonctannal foglalkozott. Az Országos Állategészségügyi Intézet Kórszövettani Osztályát vezette. Az itt eltöltött évtizedek alatt rengeteget kutatott, valamint tanfolyamokat, konferenciákat és egyéb szakmai rendezvényeket szervezett.
