Zsigmond király Berstyanovci Lack fia Miklósnak és Podgorjai Damján fia Pálnak, akiket korábban hűtlenség miatt fej- és jószágvesztésre ítélt, teljes kegyelmet ad.

Zsigmond király átírja I. Lajos király 1382. február 25-én kiadott oklevelét a pilisi (pilisszentkereszti) Szűz Mária monostornak járó vám megfizetéséről.
Ugyanezen másolaton megtalálható egy ismeretlen káptalan vagy konvent 1449. szeptember 13-án kelt oklevele, amelyben átírja Albert király 1438. március 25-én kelt oklevelét, amelyben megerősíti Zsigmond király 1427. október 10-én kelt oklevelét a pilisi monostornak járó, Pozsony, Győr, Sziget, Óvár és Csütörtök heti piacain beszedett vám harmadrészéről.

Zsigmond király utasítja a csázmai káptalant, hogy a hűtlenség bűnébe esett Kamarcsamelléki Gregorowch-i István fiainak, Benedeknek és Miklósnak összes birtokát adja át és iktassa Tomasowch-i Szász Mátyásnak.

A vasvári káptalan jelenti Zsigmond királynak, hogy Szécsényi Frank országbíró levele értelmében megidézte Óvári János fia Lőrincet Óvári Donch fia Miklós özvegye ellenében a király színe elé Keresztelő Szent János ünnepének nyolcadára.

A pécsváradi konvent előtt Monostori Berzethe Miklós Kopács birtokán lévő néhány jobbágytelkét, szántóföldjei, rétjei és erdői, valamint Ewryn nevű vízének és halászóhelyeinek felét száz forintért zálogba adja Matucsinai Demeter fia Miklósnak.

Ismeretlen földrész határjárása

A kői káptalan előtt Monostori Berzethe Miklós, valamint Garai Miklós horvát-szlavón-dalmát bán és testvére, János egyezséget köt Monostor birtokon lévő birtokrészek elzálogosításáról.

Ilsvai Lesták nádor királyi utasításra elhalasztja Lőrinc, pozsonyi prépost és Mezőlöki Márton fia János perét az oklevélben felsorolt személyek ellen Szent Mihály nyolcadára.

A győri káptalan Bebek Imre országbíró 1390. február 15-én kelt oklevele értelmében kiküldte hiteles emberét, hogy jelenlétében a királyi ember beiktassa a pannonhalmi Szent Benedek konventet a Pozsony megyei Vereknyén (más néven Alsócsallórév) lévő dunai kikötő vámjának harmadrészébe. Az iktatásnak azonban Berzethe Miklós és a pozsonyi polgárok ellentmondtak, ezért mindenkit megidéztek a király színe elé Nagyböjt tizenötödik napjára.