Polinszky Károly 1922-ben született Budapesten. Vegyészmérnöki diplomáját 1944-ben szerezte a Műegyetemen, részt vett az oktatás háború utáni újraindításában. 1949-ben meghatározó szerepet játszott a Veszprémi Vegyipari Egyetem és a Nehézvegyipari Kutató Intézet létrehozásában, dékánként, rektorként, majd kutatóintézeti igazgatóként tevékenykedett. 1963-tól művelődésügyi miniszterhelyettes, 1974 és 1980 között oktatási miniszter volt. Tudományos munkássága elsősorban a szervetlen kémiai technológia területéhez kapcsolódott, jelentős tankönyvei mellett nemzetközileg is elismerték. 1976-ban az MTA rendes tagjává választották. 1991-ben nyugdíjba vonult, de haláláig aktív maradt az oktatás és a kutatás terén.

Nemecz Ernő, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, geokémikus, mineralógus és kristálytani szakértő, a földtudományok doktora és egyetemi tanár volt. 1949-ben nevezték ki docensnek a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, ahol 1954-ben saját tanszéket kapott. 1953–1954 között az egyetem dékánjaként, 1971 és 1980 között pedig rektorként vezette az intézményt. 1959-ben szerzett kandidátusi címet a földtudományok területén, 1968-ban pedig doktori fokozatot.

Báthory József (1923–2013) vegyészmérnök, a kémiai tudományok kandidátusa, a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet tudományos főosztályvezetője volt. Kolozsváron szerzett kémia diplomát és doktori címet, majd több mint 80 szabadalom, 112 közlemény és számos petrolkémiai fejlesztés fűződik a nevéhez.

Benedek Pál vegyészmérnök, fizikokémikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt; a Veszprémi Vegyipari Egyetemen tanszékvezető tanárként, a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézetben pedig osztályvezetőként dolgozott.

Orosz Sándor a Veszprémi Egyetem Pedagógiai és Pszichológiai Tanszékének vezetője, egyetemi tanár volt.