Ladányi Andor (1928-2021) a 20. századi magyar felsőoktatás történetének egyik legtekintélyesebb, legismertebb és legalaposabb kutatója volt. Jelentős szerepe volt a korábban elhanyagolt kutatási terület előtérbe kerülésében, a II. világháború előtti és utáni magyar felsőoktatás fejlődésének alaposabb megismerésében. Személyes tekintélyével hozzájárult több felsőoktatási intézmény levéltárának létrejöttéhez. Munkássága megkerülhetetlen a korszak művelődéstörténetével foglalkozók számára.
Budapesten született 1928-ban. Ő is a „fényes szelek” nemzedékéhez tartozott, azokhoz, akik 1945 után egy szebb és jobb világot akartak felépíteni. Iskolai tanulmányait a Madách Imre Gimnáziumban végezte. A háborút Budapesten és környékén élte át. Még nem volt 16 éves, amikor 1944 júniusában szüleivel egy svájci védett házba költözött. 1944. szeptember végétől több helyszínen volt munkaszolgálatos, végül 1945 elején, gyalogmenet közben tudott megszökni, és sikerült visszajutnia a védett házba.
A háború után, 1947-ben történelem szakos hallgató lett az ELTE Bölcsészettudományi Karán, itt szerzett diplomát. 1951 és 1952 között az egyetem Történeti Intézetében, ezután 1965-ig a Közoktatásügyi (később Felsőoktatási, Oktatásügyi, végül Művelődésügyi) Minisztériumban, majd 1965-től a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpontban, illetve az Oktatáskutató Intézetben dolgozott. Előbb a történettudományok kandidátusa, majd 1989-től doktora címet szerezte meg, és 1992-ben megkapta a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett kitüntetést. Fő kutatási területe a magyar felsőoktatás 20. századi története volt, de történészként más területek is érdekelték.
Legalább 20 hazai egyetemen mentettek meg részben az Ő segítségével dokumentumokat, amelyek nélkül nem lehetett volna feltárni a magyar felsőfokú képzés történetét.

Az egyetem szenátusa 1953. február 27-i határozata alapján (megerősítette Eln. Tan. 1953. évi 7 tvr.) még ugyanezen év júliusában kettéválasztották a Bölcsészettudományi Kart: Nyelv-­és Irodalomtudományi, illetve Történettudományi Karra. A Nyelv- és Irodalomtudományi Karhoz 31 szervezeti-oktatási egység került. A Kar önálló Dékáni Hivatallal és Tanulmányi Osztállyal rendelkezett, ahol az iratokat csoportszámos rendszerben iktatták. 1956. december 7-én a Kar a Történettudományi Karral egyesülve ismét Bölcsészettudományi Karrá alakult. E döntést az Elnöki Tanács 1957. évi 33. tvr. erősítette meg.

Az Élet- és Földtudományi Kar 1953-ban a Természettudományi Kar kettéválasztásával jött létre és 1957-ben szűnt meg.

Az ELTE-n 1951 és 1955 között működött Idegen Nyelvek Főiskolájának megszüntetése után az 51/1955. (O.K. 12.) OM számú utasítással az ELTE idegen nyelvi lektorátusán idegen nyelvtanfolyamokat szerveztek.
A 4/1958. (VIII.3.) MM rendelet engedélyezte az ELTE BTK idegen nyelvi lektorátusa által kiadott nyelvvizsgát. A vizsgák szervezését és lebonyolítását az ELTE BTK Tanulmányi Osztályának Nyelvvizsga csoportja végezte.
A 6/1965. (VII. 16.) MM számú rendelet létrehozta az ELTE Nyelvvizsga Csoportját, aki az előtte letett nyelvvizsgáról bizonyítványt adott ki.
A 131/1967. (M.K. 17.) MM utasítás szerint a Nyelvvizsga Csoport kivált az ELTE szervezetéből, és önálló intézményként Idegen Nyelvi Továbbképző Központ elnevezéssel – az ELTE rektorának felügyelete alatt – folytatta működését. A rendelet 1967. szeptember 1-jén lépett életbe.
A 71/1998. (IV.8.) Korm. rendelet létrehozta az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központját, amelynek feladata volt többek között a nyelvvizsga központok akkreditációja, valamint a vizsgabizottság által kiállított anyakönyv egy példányának őrzése, és abból másodlat kiállítása. A rendelet ugyan a kihirdetése után 30 nappal hatályba lépett, de 1999. december 31-ig türelmi időt adott a bevezetésére. 2000. január 1-jétől az Idegennyelvi Továbbképző Központ akkreditált vizsgaközponttá vált, így folytatta működését továbbra is önálló intézményként az ELTE rektorának felügyelete alatt. 2005. január 1-jétől az Idegennyelvi Továbbképző Központ integrálódott az ELTE szervezetébe, és azon belül a rektor alá rendelt önálló intézetként folytatta tevékenységét.
A 137/2008. (V.16.) Korm. rendelet létrehozta az Oktatási Hivatal Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központját, és kötelezővé tette a nyelvvizsgaközpont számára az Oktatási Hivatal elektronikus felületén vezetett elektronikus nyelvvizsga anyakönyvet. 2012. április 12-től az ELTE Idegennyelvi Továbbképző Központ Kft. formában folytatta működését, amelynek tulajdonosa 100%-ban az ELTE volt. 2016. január 1-től a Kft. neve ELTE Origó Nyelvi Centrum Kft.-re változott, de változatlan tevékenységi körrel, továbbra is 100% ELTE tulajdonban működik.

Mödlinger Gusztáv (Budapest, 1899. ápr. 19. - Budapest, 1984. okt. 28.) biológus, egyetemi tanár. 1920-ban kapott tanársegédi kinevezést egyetemünk Általános Állattani és Összehasonlító Bonctani Intézetéhez. 1934-ben adjunktus, majd 1942-től intézeti tanár lett. 1949-ben az Állatszervezettani Intézet vezetője lett. 1952/53-ban dékánhelyettes 1953 és 1956 között az Élet- és Földtudományi kar, majd 1956 és 1958 között az újra egyesített Természettudományi kar dékánja volt. A háború után a tanszék újjászervezője, tanszékvezető egyetemi tanár 1953-tól 1969-es nyugdíjba vonulásáig. Összehasonlító bonctant, állatélettani anatómiát és fejlődéstant adott elő az egyetemen. 1940-ben az MTA pályadíját nyerte el. A gerincesek bonc- és szövettanát, a pajzsmirigy alkatát, év- és napszakos változásait, általában a ritmusos változásokat szabályozó tényezőket kutatta.