1951-ben a Kar önálló intézménnyé vált Veszprémi Vegyipari Egyetem néven. Az első műszaki doktorokat 1959-ben avatták. A nappali képzés mellett 1956-tól esti, majd 1962-től levelező tagozat is működött. 1971-ben elindult az agrárkémikus képzés, amelyet a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemmel közösen szerveztek. A képzési kínálat a ’70-es és ’80-as években tovább bővült új szakokkal, köztük a szervező vegyészmérnöki, műszer- és méréstechnikai, illetve gépész és villamos üzemmérnöki szakokkal. Ez a folyamat a VVE szakmai profiljának kiszélesedéséhez és átalakulásához vezetett.

A tudományos és külügyek intézésére az Egyetemi Tanács az 1966/67. tanévben hozott létre önálló osztályt. Korábban a dékán, illetve a dékáni hivatal, majd 1962-től a rektor illetve a rektori hivatal, 1971-től pedig a főtitkár irányítása alá tartoztak a tudományos és külügyek.

Az egyetem első két évében a Budapesti Műszaki Egyetem Nehézvegyipari Karaként működött, majd 1951-ben önálló intézménnyé alakult Veszprémi Vegyipari Egyetem néven. 1949 és 1951 között kari kurátor vezette, ezt követően, 1951-től 1962-ig dékán irányította. 1962. szeptember 1-jétől az egyetem élén rektor áll. Az igazgatási feladatokat kezdetben a dékáni hivatal látta el, amely 1954-ben alakult meg, majd 1962-ben rektori hivatallá alakult át. A dékáni, később rektori hivatal az egyetem központi igazgatási és ügyviteli feladatait végzi.

Orosz Sándor a Veszprémi Egyetem Pedagógiai és Pszichológiai Tanszékének vezetője, egyetemi tanár volt.

1949-től folyt könyvtári tevékenység az intézményben. A hivatalos megalakulás dátuma 1950. január 16. A könyvtár az egyetemi szervezet kialakulása után a dékáni hivatal része, annak csoportja volt, 1960-tól önálló egység, 1963-tól a könyvtári és dokumentációs osztály része, majd 1965-től Központi Könyvtár. 2001-től a hivatalos megnevezése Egyetemi Könyvtár. 2021. decemberétől Pannon Egyetem Könyvtár és Tudásközpont (PEKT).

Polinszky Károly 1922-ben született Budapesten. Vegyészmérnöki diplomáját 1944-ben szerezte a Műegyetemen, részt vett az oktatás háború utáni újraindításában. 1949-ben meghatározó szerepet játszott a Veszprémi Vegyipari Egyetem és a Nehézvegyipari Kutató Intézet létrehozásában, dékánként, rektorként, majd kutatóintézeti igazgatóként tevékenykedett. 1963-tól művelődésügyi miniszterhelyettes, 1974 és 1980 között oktatási miniszter volt. Tudományos munkássága elsősorban a szervetlen kémiai technológia területéhez kapcsolódott, jelentős tankönyvei mellett nemzetközileg is elismerték. 1976-ban az MTA rendes tagjává választották. 1991-ben nyugdíjba vonult, de haláláig aktív maradt az oktatás és a kutatás terén.