Takács Etel szakmai életét a magyar nyelv tanításának, a támogatásra érdemes, hátrányos helyzetű, tehetséges diákok nevelésének, valamint a neveléstudomány és a tantárgy pedagógia közötti együttműködés megteremtésének szentelte. A végakarata szerint létrehozott – s róla elnevezett – alapítvány is e célokat szolgálta. A Takács Etel Pedagógiai Alapítványt 1994. február 11-én vette nyilvántartásba a Fővárosi Bíróság. Az Alapítvány célja a tehetséges és szorgalmas tanárjelöltek tanulmányainak segítése, évente egy, a közoktatásban elhelyezkedő kezdő magyar, illetve pedagógiai szakos tanár életkezdési támogatásban részesítése; gyakorló (magyar és pedagógiai szakos) tanárok továbbképzésének segítése; hozzájárulás hátrányos helyzetű kisiskolák könyvtári állományának gyarapításához; egyedi támogatás pedagógiai örökség védelme ügyében.

Medzihradszky Kálmán (1928-2019) magyar kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A peptidkémia, ezen belül a természetes peptidek szerkezete és biológiai hatása közti összefüggések vizsgálatának nemzetközi hírű tudósa. Diplomája megszerzése után, 1950-től az ELTE TTK Szerves Kémia Tanszékének oktatója, 1971-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1980-tól az egyetem rektorhelyettese, 1983 és 1989 között pedig a TTK dékánja. Hivatali idején kezdődött meg az ELTE lágymányosi épületegyüttesének építése, a kémiai részleget 1989-ben vehette át. 1998-ban vonult nyugdíjba, 1999-ben professor emeritus címet kapott. 2003-ban az ELTE díszdoktorává avatta. 1990-től a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 2005-től pedig az MTA Kémiai Tudományok Osztályának elnöke volt.

Az ELTE az alapítása óta eltelt évszázadokban több néven működött: 1635-1769 Nagyszombati Jezsuita Egyetem, 1769-1784 Királyi Magyar Tudományegyetem, 1784-1873 Pesti Királyi Tudományegyetem, 1873-1921 Budapesti Tudományegyetem, 1921-1950 Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem, 1950-től Eötvös Loránd Tudományegyetem. A második világháború után az egyetemről leválasztották az orvosi kart és a hittudományi kárt, így három karral, a bölcsésztudományi, a természettudományi és a jogi karral működött tovább.

Feladata mindig az volt, hogy a rektornak a vezetési teendők ellátásában segítséget nyújtson. A kezdeti idők óta működő kancellár mellé II. József uralkodása idején jegyzői és írnoki állást szerveztek, majd díjnokokat is alkalmaztak. 1863-ban alakul meg az Egyetemi Iroda, amelyet később Rektori Irodának, Egyetemi Központi Rektori Irodának és Egyetemi Központi Irodának is neveztek. 1900-tól Egyetemi Rektori Hivatal a megnevezése, majd az egyetem 1949. évi átszervezése után Rektori Hivatal nevet kapott. A rendszerváltás után először Rektori Titkárság néven szerepelt, majd 2014-től Rektori Kabinetként segíti a rektor munkáját.

A karokon működő diákszociális intézmények mellé az Egyetemi Tanács 3065/1929-30 . sz. határozatával új szervezeti egységet létesített Egyetemi Diákjóléti és Diákvédő Iroda elnevezéssel. Vezetője az Egyetemi Tanács által 5 évenként az egyetem tanárai közül választott elnök volt, aki a tanács ellenőrzése alatt állt. 30.444/1945. sz. rendeletével a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a diákjóléti ügyek egyöntetű intézése érdekében minden egyetemen diákjóléti hivatal és diákjóléti bizottság felállítását rendelte el. Egyidejűleg megszüntette az eddig működő Diákjóléti és Diákvédő Irodát, feladatát a Diákjóléti Hivatalra ruházta. A vezetőség összetételében nem történt személyi változás, funkciója ugyanaz maradt, csak az elnevezés módosult. 1949-ig működött. Az 1070-6/1949. ODK. sz. miniszteri intézkedés feloszlatta az egyetemeken működő diákjóléti hivatalokat, feladatukat a tanulmányi osztályok vették át.
1949-ig működött. Az 1070-6/1949. ODK. sz. miniszteri intézkedés feloszlatta az egyetemeken működő diákjóléti hivatalokat, feladatukat a tanulmányi osztályok vették át.

A Budapesti Egyetemi Atlétikai Club 1898. november 5-én alakult meg. 1901 szeptemberében nyitották meg a BEAC lágymányosi sporttelepét. 1945-től a romokban heverő sporttelep újjáépítése után két szakosztállyal indult újra az egyesület élete. Az 1948/49-es tanévben a hallgatók fokozott sportigényére és az élsporttal szembeni állásfoglalásra hivatkozva megszüntették az egyesületet. 1951-ben az országos jellegű főiskolai egyesület, a Haladás SE keretében alakult meg az ELTE-n belüli sportszakosztály, mely 1956 végén bomlott fel. 1957-ben az Egyetem kezdeményezésére alakult újjá a BEAC. 2009-től önálló egyesületként működik, amely továbbra is szoros kapcsolatban áll az egyetemmel.

A MFSSZ megalakulása az 1906-1907. évi atlétikai-torna „háborúval” kezdődött, amelynek célja az volt, hogy a hallgatók saját egyetemi sportegyesületekben sportoljanak. Azonban ezek a folyamatok nem nyerték el a MASZ és az MLSZ tetszését, ezért akadályozni próbálták az egyetemi sportegyesületek autonómiáját. A MASZ atlétikai klubként kezelte a BEAC-ot, nem sportszövetségként. Ennek következtében az egyetemi és főiskolai sport klubok a BEAC kezdeményezésével alapították meg a Magyar Főiskolai Sportszövetséget 1907-ben. Megalakulásával a világ második és Európa első országos főiskolai sportszervezete lett. Elsődleges feladatának az egyes új sportágak meghonosítását, az egyetemista sportolók, az egyetemi klubok érdekvédelmét és az egyetemek és főiskolák testneveléssel és sporttal kapcsolatos szemléletének a formálását tartotta.