Mária Terézia 1770. október 24-i elhatározásával - míg az egyetemi magistratus megszervezhetővé válik - királyi egyetemi consistoriumot (Regium Consistorium Universitatis) állított fel. A testület kinevezett elnökből, a négy kar és az egyetemi gimnázium igazgatójából állt. Működését az 1770/71. tanévben kezdte meg. A consistorium mellett a Magistratus Academicus is létezett, kezdetben igen korlátozott hatáskörrel. Tagja a négy kar választott dékánja, továbbá a kinevezett kancellár volt. 1784-től az egyetemi ügyek közvetlen vitele csak erre a testületre tartozott. A későbbiekben a elnöke a rektor, tagjai a jegyző, valamint a kari dékánok és prodékánok voltak. 1950 után lényegesen bővült az Egyetemi Tanács összetétele tanárokkal és különféle társadalmi szervezetek képviselőivel. A fennmaradt első 1940/41-es tanévi kötetben még havi egy üléssel találkozunk, az ötvenes évek közepétől évente 4-5 ülésre került sor.
Az 1946/47-es tanévtől hiánytalan a sorozat. 1952-től az elhangzott hozzászólásokat nem a jegyzőkönyvi szövegben találjuk, hanem a mellékletként mintegy 20 dobozt megtöltő külön sorozatban. Az ezekben található anyag lényegileg megegyezik a jegyzőkönyveikkel, az iratok darabonkénti átnézéssel kutathatók. Az 1971/72-es tanévtől annyiban változik a helyzet, hogy a mellékleteket is tartalmazzák a jegyzőkönyvek. A köteteket lapszámozással, esetenként tárgy-, illetve névmutatókkal látták el. Az 1990 utáni időszakban a tanácsülésekről már csak hangszalagok készülnek s csak az előkészítő iratokat és a határozatokat gépelik le. Így fennáll az a veszély, hogy a jövő kutatói nem ismerhetik meg a résztvevők álláspontját, a határozatok meghozatalának körülményeit, a vita menetét, hanem csak a testület döntéseit.

Az 1949-es reform okozta változások egyre nagyobb feladatokat róttak az egyetem vezetésére. Szükségessé vált az Egyetemi Tanács tehermentesítésére egy olyan testület létrehozása, amely előkészíti a feladatok végrehajtását. 1951-től tartottak rektori értekezleteket, amelyeknek megjelölésére 1954/55-ös évtől kezdve használták a Rektori Tanács elnevezést. Gyakran havonta kétszer is tartottak ülést. A testület tagjai: a rektor, rektorhelyettes(ek), dékánok és „ad hoc˝ meghívottak. A Rektori Tanács 1990-ben megszűnt.
Az ülések jegyzőkönyvei mellett megtaláljuk az előkészítő anyagot, az írásos mellékleteket, határozatokat. A kötetek tagolása változó, csupán időrendben követik egymást. Minden kötet elején kronológikus és betűrendes mutató található, ezek segítségével kutatásuk egyszerű. Több kötetből két, illetve három példány is készült. A dobozokban lévő anyag megegyezik a bekötöttel.

A Rektori Hivatalban az 1950-es évektől meghatározott ügyek intézése az oktatási és tudományos rektorhelyettesek hatáskörébe tartozott. Segítségükre volt 1950-től az Oktatási Osztály, 1963-tól az ezen belül alakult Tudományos Csoport. Az iratokat külön kezelték és témák szerint gyűjtötték. Egy részük a központi iktatókönyvből kapott számot, de mivel sok melléklet tartozott hozzá, nem került az iktatott sorozatba. Az 1950-es években olyan nagy mennyiségű anyag gyűlt össze, hogy nem iktatták, hanem a már eddig, témák szerint gyűjtött anyaghoz rakták. 1970-ben a Csoport kettévált, munkája a Külföldi Kapcsolatok Osztálya és a Tudományszervezési Osztály között oszlott meg.
Ebben az állagban találhatók: a Tudományos Felsőoktatási Tanács, a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatócsoport, a Tudományos Kutatások Fejlesztési Alapja működésével kapcsolatos iratok, a tanszéki kutatási tervek, témalapok, beszámoló jelentések, kimutatások.
Az állag jelentős részét a költségvetésen kívüli munkák iratai alkotják. Az 1980-as évek közepétől az egyetemnek lehetősége nyílt az Országos Tudományos Kutatási Alap minisztériumok és a Magyar Tudományos Akadémiával való együttműködés révén pályázati pénzek elnyerésével finanszírozni a kutatásokat. Az állag az egyetemi évkönyvekre vonatkozó iratokat is magába foglalja. (1968-1991). Említést érdemelnek még a szabadalmi ügyek aktái. (1976-1985).

Az oktatásra vonatkozó 1985. évi I. törvény értelmében 1987-ben kezdődött meg a rektori konferenciák és országos egyetemi fórumok szervezése. A fórum megalakítására vonatkozó javaslatot, - minisztériumi felkérésre – Fülöp József az ELTE rektora dolgozta ki. Céljául a felsőoktatást érintő oktatási-, kutatási,- nevelési,- politikai- és fejlesztési kérdések megvitatását és közös álláspont kialakítását tűzték ki. Részt kívántak venni a döntés előkészítésben, összehangolva érdekképviseleti tevékenységüket. Ezen célok megvalósítását a résztvevő intézmények rektorainak tanácskozása során (Rektori Konferencia), illetve egyetemi fórumok tartásával kívánták elérni. Az alapításban a tudományegyetemeken kívül a műszaki-, az orvosi- és az agráregyetemek is részt vettek. A konferencia, s ezzel együtt az országos egyetemi fórum elnökévé is Fülöp Józsefet választották. Az állagban a fórum létrejöttére vonatkozó dokumentumok, előkészítő anyagok, állásfoglalások, hozzászólások, emlékeztetők, valamint a Konferencia külföldi társintézményeivel való kapcsolatokra vonatkozó iratok találhatók.

Az 1096/1996. (IX.17.) kormányhatározattal módosított 1046/1996. (V.15.) kormányhatározat döntött az Informatikai és Technológiai Innovációs Park (Infopark) létesítéséről. A Park létrehozásával a kormány az Eötvös Loránd Tudományegyetemet és a Budapesti Műszaki Egyetemet bízta meg. Az e célból létrejött InfoPark Rt. és InfoPark Alapítvány iratait tartalmazza az állag.

A kutatás szempontjából a fond legérdekesebb része az anyagának túlnyomó többségét képző törzskönyvek csoportja. A törzskönyvek gyakorlatilag folyamatosan és hiánytalanul megvannak az 1918/19-es tanévtől 1949-ig. A törzskönyveket karonkénti bontásban az adott félévre beiratkozott hallgatók származási (=anyakönyvi) lapjainak egybekötésével alakították ki. Az anyakönyvi lapok tartalmazzák a hallgatók személyi adatait, így szüleik nevét, foglalkozását, a hallgatók vallását, és előképzettségét, valamint tanulmányi adatokat, hallgatott órák címét, előadó nevét, félév igazolását.
A törzskönyvek meglévő kötetei megbízható, pontos forrásanyagot képviselnek, így jó alapul szolgálhatnak egyrészt a hallgatók származásának vizsgálatához, az egyetemi hallgatóság összetételének változásaira irányuló kutatásokhoz, másrészt pedig művelődés-, tudomány-, és egyetemtörténeti elemzésekhez. Az egyetemi törzskönyvek alapján jól feldolgozható az egyetemi hallgatóság alakulása a különböző politikai-társadalmi változások (pl. 1918-19, trianoni határok közti Magyarország megszületése, a későbbi határváltozások, 1945 stb.) hatása.
Az anyag egy része, a legnagyobb forrásértékű vég- és távozási bizonyítványok mutatók segítségével jól kutathatók. A törzskönyvek tanévenként a betűrend alapján használhatók.

A hallgatóknak segélykérés esetén nyomtatványt kellett ki­tölteniük. A segélykérőlap a folyamodó személyi adatait, tanulmányi előmenetelét, a kérés okát és indokát, pozitív elbí­rálás esetén a kiutalt összeget tartalmazza. Az állag év- és betűrendezett. Az anyag egyenkénti átnézéssel kutatható.

Azon hallgatók nevét, akik rendszeres segélyben részesültek, külön kartonokra vezették. Ezeken csak a kiutalt összeg és a kiutalás időpontja szerepelt. A kartonokat addig használták, ameddig a hallgató tanulmányi ideje tartott. A Diákjóléti Hi­vatal feladatai közé tartozott a tanulmányi ösztöndíjak nyil­vántartása is. A hallgatóknak ún. törzslapot kellett kitölte­niük, ami a személyi adatokon, a tanulmányi előmenetelen és a szociális helyzeten kívül a kérelem indoklását tartalmazta. Az anyag betűrendezett, egyenkénti átnézéssel kutatható.

A Dékáni Hivatal az Állam- és Jogtudományi Kar talán legfontosabb szerve. A Kar teljes bürokráciáját intézi: legyen az hallgatókra vonatkozó ügy, társadalmi szervezetekkel kapcsolatos kérdés vagy oktatókkal összefüggő intézkedés. A kar szinte valamennyi kiadmánya a Dékáni Hivatalban kelt, s az általános kari iktatás is a Hivatalban történt.
Az 1950-es évek elején az egyetem történeti jellegű iratanyagát az Országos Levéltárba szállították. Ily módon a Dékáni Hivatal teljes iktatott iratmennyisége felkerült a budai várba, egészen az 1946/47-es tanévig. Az Országos Levéltár égése után néhány
megmentett anyagot az Egyetemi Levéltár visszakapott, ezek az állagon belül külön sorozatot képeznek. Az 1945/46. tanévvel bezárólag néhány csomó áll csak a kutatók rendelkezésére: azok az iratok, melyeket a kari adminisztráció a beszállításkor aktualitásukra hivatkozva visszatartott.
Az iratokat 1952-ig tanévenként sorszámosan iktatták. 1952-1957 között a Karon is csoportszámos iktatás folyt, az 1957/58-as tanévtől visszatértek a sorszámos iktatásra. 1946-ig átnézéssel, 1946-1950 között a megmaradt segédkönyvek, 1952-től az itt készült segédletek használatával kutatható.

Az állam- és jogtudományi tanulmányok befejező aktusa volt az államvizsgálat, mely a jogi képesítés feltételének tekinthető. Az 1883. évi tanulmányi és vizsgarend két elméleti államvizsgálatot rendelt el: a jogtudományit és az államtudományit.
Az államvizsgálatokra két bizottságot alakítottak 5-5 fő részvételével. Ezek közül 3 kari oktató és két külső tag lehetett. Amennyiben az államvizsgálatok száma felduzzadt, úgy a bizottságok kettéválhattak A és B bizottságra.
Az államvizsgálati jegyzőkönyvbe feljegyzett adatok: a jelölt személyi adatai, tanulmányainak kezdete, az elvégzett félévek száma, a vizsgálati díj befizetésének regisztrálása, a vizsgálat eredménye annak feltüntetésével, hogy egyhangúlag avagy szótöbbséggel született-e; a vizsgálat időpontja, a bizottság tagjainak és elnökének aláírásai, esetleges megjegyzések.