Az állatorvosképzést mindenütt a haszonállatállomány megóvásának és gyarapításának igénye hívta életre. Nem volt ez másként hazánkban sem, így érthető, hogy az állattenyésztéstan kezdeményeit már Tolnay Sándor (1747–1818) munkásságában meglelhetjük a 18. és 19. század fordulóján.
Az 1860-as évektől Margó Tivadar (1816–1896), az állattan és az összehasonlító anatómia professzora a pesti tudományegyetemen hirdette Charles Darwin tanait. Ezek hatására Zlamál Vilmos (1803–1886) és adjunktusa, Galambos Márton (1820–1872) hozzáfogott a modern állattenyésztéstan elméleti megalapozásához. Munkájuk gyümölcseként 1873-ban alakult meg intézményünk állattenyésztéstani tanszéke Tormay Béla (1839–1906) vezetésével.
Az 1956 előtti és 1968 utáni korszakok iránt érdeklődő kutatóknak az 1–8. fondok áttekintését ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 242–243.]

A Fond fejlesztési terveket, beszámolókat a tanszéki oktatók oktatói és tudományos tevékenységéről, levelezést, tanszék vezetői pályázat megtárgyalásáról készült jegyzőkönyvet tartalmaz.

A zoológiai gyűjtemény alapját Habsburg Mária Anna főhercegnő természetrajzi gyűjteménye vetette meg. A gyűjteményt Piller Mátyás (1733-1788) rendezte és gyarapította. Mivel az állattant eredetileg az Orvosi Karon oktatták, a gyűjteményt is ott helyezték el. Az 1830. évi egyetemi almanach szerint a zoológiai és ásványtani gyűjtemény egy közös természetrajzi múzeumot alkotott. 1850-től azonban a zoológia oktatása átkerült a Bölcsészettudományi Karhoz. 1860-tól Állattani Gyűjtemény volt a neve, majd 1863-tól Állattani és Állatboncztani Intézetnek és Gyűjteménynek nevezték. 1886-ban a Múzeum krt. 4. szám alatti épületben kapott elhelyezést. 1862-től Margó Tivadar volt a zoológia tanára, aki a gyűjteményt is világszínvonalúvá fejlesztette. A második világháborúban jelentős károkat szenvedett. 2002-ben költözött a gyűjtemény az ELTE Lágymányosi kampuszára, ahol a C épület üvegpiramisában látható.
Az állagban nagyrészt a múzeum leltárai találhatóak meg.

A tanszék iratait évenkénti sorszámos rendben iktatták. Külön tárgyi csoportokat alakítottak ki a személyi, a tudományos kutatások és a gazdasági ügyek irataiból. Ezek egyúttal a fond állagai is. Az Állattani Múzeum és Intézet iratai főként leltári naplókból állnak.
A kutatás az a/ állag kivételével - melynél az iktatókönyvek megmaradtak - darabonkénti átnézéssel lehetséges.

Tolnay Sándor (1747–1818) intézményünk 1787. évi alapításától kezdve sokat fáradozott egy szakkönyvtár felhalmozásáért. A 18. század végén és a 19. század első felében még nem volt szokás az egyetem tanszékein könyvgyűjteményeket létrehozni, ezért figyelemreméltó, hogy az Egyetemi Könyvtár két tanszéki gyűjteményét a csillagvizsgáló intézetben és az Institutum Veterinariumban, az állatgyógyászati tanszéken létesítette. Már e korai évekből is maradtak ránk könyvtári jegyzékek.
Bővülése ellenére a gyűjtemény a 19. század közepén még mindig nem volt elegendő az oktatás korszerűsítéséhez. Jelentős mértékű gyarapodás csak a kiegyezés után kezdődött. 1874-től már külön szakember kezelte a könyvanyagot. Bár a szakirodalom szerint hivatalosan ekkor alakult meg a könyvtár, a kinevezés inkább egy fontos állomás volt annak történetében. A következő évtizedek egyenletes fejlődéssel teltek. A második világháború szerencsére csak átmenetileg vetette vissza a folyamatot.
A könyvtár irányítása alá tartozik az Állatorvostudományi Egyetem levéltára és az Állatorvostörténeti Gyűjteménynek nevezett múzeum is. Mai formájában mindkét gyűjtemény az 1980-as évek közepén alakult meg. Igazgatásuk, működtetésük iratanyagát külön állagokba rendeztük a fondon belül.
A könyvtár jelenleg Hutӱra Ferenc (1860–1934) egykori rektor nevét viseli.
A fond anyagának 1920 után keletkezett részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 81.]

Intézményünk sokat változott az 1950-es években. 1951-ben tíz félévre bővítette a képzés idejét. 1957-től újra avathatott doktorokat, vezetője pedig már nem dékán, hanem igazgató volt, mellette három helyettessel. A központi ügyvitelért a nagy létszámmal dolgozó Igazgatói Hivatal felelt.
1962-ben, fennállásának 175. esztendejében a főiskola egyetemi rangra emelkedett. A rektorrá előlépő vezető munkáját a Rektori Hivatal segítette. Ismét egy évtizedeken át tartó, viszonylag zavartalan korszak vette kezdetét. Új épületek, intézmények és tanszékek létesültek, valamint korszerűsödött a képzés és a kutatómunka. Nemcsak a tudományterület fejlődésével kellett lépést tartani, hanem a nagyüzemi mezőgazdaság igényeit is ki kellett szolgálni.
A rendszerváltás után visszaszorult a nagyüzemi állattartás, ezért az ezredforduló idején a kisállatgyógyászat biztosítása vált a hazai állatorvoslás egyik fő feladatává.
Az 1970-es évektől növekedett a külföldi hallgatók száma, s ezzel az oktatás intézményünk falai között megszűnt kizárólag hazánk belügyének lenni. 1989-ben a német, majd 1992-ben az angol nyelvű program megkezdésével tettük szervezetté és céltudatossá idegennyelvű képzésünket.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Intézményünk 2016. július 1-én vált ki a Szent István Egyetemből, így visszanyerte 2000 előtti függetlenségét. Fenntartónk 2016 és 2020 között az Emberi Erőforrások Minisztériuma volt, gazdálkodásunkat kancellár felügyelte. 2020. augusztus 1-től a Marek József Alapítvány biztosítja működésünket, a kancellári rendszer pedig megszűnt.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak k kutatható.