Egyetemünk hajdani ifjúsági egyesületeinek iratai olyan csekély mennyiségben maradtak fenn, hogy külön fondot nem alakíthattunk ki belőlük. Egyenként érdemes áttekinteni őket. Az egyesületek történetéhez a 2–6. fondok iratai is fontos adalékokat tartalmaznak.

A nyomtatott és iktatott kórlapok a páciens állatok leírását, kórelőzményét, állapotának bemutatását, valamint tulajdonosának személyi adatait tartalmazzák. Belőlük kiderülnek a betegség tünetei, majd a gyógyítás teendői. Néhány kórlaphoz a kezelésben résztvevő hallgatók bővebb, kéziratos esettanulmányai fűződnek tapasztalataikról és következtetéseikről.
A kórlapok között nagyhírű állatorvos tudósok megfigyeléseire és dolgozataira is bukkanhatunk. Ilyen például az 552/1894. számú esetleírás, amely nagyrészt Zimmermann Ágoston munkája.
Az állag iratait időrendben helyeztük el. Az anyagot egyenkénti átnézéssel kutathatjuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 97–98.]

A kötetekben minden évből részletes nyilvántartást olvashatunk a Patkolda bevételeiről az ügyfelek neve szerinti betűrendben. A sorozatból hat kötet hiányzik.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 102–104.]

Az állagban tanfolyamok névsorait és nyilvántartásait találhatjuk egyszerű időrendben. Az 1870-es és 1880-as évek polgári gyógykovács tanfolyamainak anyakönyvei később a monarchia hadseregének szervezett katonai patkolási kurzusok matrikuláival egészülnek ki. Utóbbiakból a személyi adatokon túl a küldő alakulatok elnevezését is megtudhatjuk. Az iratokat egyenkénti átnézéssel kutathatjuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 104–105.]

A hallgatók sporttevékenyégét az 1900-as években érdekképviseletük, az 1910-es évektől pedig az Állatorvostanhallgatók Tornaköre szervezte. Hutӱra Ferenc (1860–1934) rektor az 1928/1929. tanév megnyitó ünnepségén jelentette be a kötelező testnevelést valamennyi növendéknek. Ezzel a döntéssel főiskolánk kötelezte magát a sportolási lehetőségek biztosítására. Az 1930-as években atlétikával, céllövészettel és lovaglással bővült a kínálat. 1934-től az Állatorvosi Főiskolai Sportegylet már versenyeket is rendezett. Maga a tanszék 1952-ben kezdett működni Csányi Zoltán testnevelő tanár vezetésével.
Az 1983 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

(Az Állattenyésztési Tanszék történetét l. a 76. fondnál!)
A takarmányozástan (diaetetica) az állatok egészséges táplálásának tudománya. Mint tantárgyat már intézményünknek a 18. század végén és a 19. század első felében érvényes tanrendjeiben is megtalálhatjuk. A kurzus 1873 és 1951 között az állattenyésztéstan része volt, majd önálló tárggyá vált. Önálló tanszékké 1963-ban alakult. 1997-ben a szervezeti egység összeolvadt az Állattenyésztéstani Tanszékkel, majd egy évvel később a laborállattudomány is társult hozzájuk.
Az 1975 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható. [Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Intézet – Állatorvostudományi Egyetem (univet.hu), letöltés 2022. nov. 23.)]

Az állatok testfelépítésének tudománya intézményünk 1787. évi alapítása óta tartozik az alaptárgyak közé. Első oktatóink ugyanakkor évtizedeken át panaszkodtak az elégtelen óraszám és a kevés használható demonstrációs anyag miatt. Az 1851-ben megalakuló önálló állatgyógyintézet az anatómiát közös tanszékbe szervezte az élettannal, s annak vezetőjévé Szabó Alajost (1818–1904) nevezte ki. 1870-től egy tanár oktatta kizárólagosan a szaktárgyat, közülük Nádaskay Béla (1848–1933) volt az első.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 201–203.]

1944 második felében a keleti front egyre közelebb került az országhoz, majd a fővároshoz. Bár a háború korábban sem segítette intézményünk működését, az immáron hazánk területén is zajló hadműveletek egyenesen ellehetetlenítették azt. Súlyos károk keletkeztek a campus épületeiben, a hallgatók közül pedig oly sokaknak kellett bevonulniuk, hogy oktatásuk idővel abbamaradt.
Hogy mégse szűnjön meg teljesen az állatorvosképzés, ősszel a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium úgy határozott, hogy a harmad- és negyedéves hallgatókat Bécsbe telepíti, s ott rövidített tanfolyamra íratja be őket. A tanári kar ugyan ellenezte az intézkedést, de véleményének kifejezésén túl egyebet nem tehetett. A bécsi tanfolyam 1944. december 14-től 1945. március végéig tartott. Négy katonai behívóval berendelt tanár: Csukás Zoltán (1900–1957), Hetzel Henrik (1875–1949), Kovács Gyula (1899–1987) és Sályi Gyula (1903–1982) oktatott 139 hallgatót. A háború után a kar csak akkor volt hajlandó elismerni ezeknek a hallgatóknak a féléveit, ha megismételték vizsgáikat.
1944 novemberében alakult meg az egyetemi Táncsics Mihály zászlóalj. Azokat a diákokat tömörítette, akik megtagadták az engedelmességet a megszálló német uralomnak és a nyilas hatalomnak. A szervezetbe állatorvostan-hallgatók is beléptek.
[forrás: 200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 99.]