Az iratok évrendben találhatók, a jelentéseken kívül kinevezések és a konkrét panaszos ügyek aktái találhatók ebben a fondban. Kutatásuk egyenkénti átnézéssel lehetséges.

Szimonidesz Lajos (Pusztaföldvár, 1884. nov. 4. - Budapest, 1965. július 18.) evangélikus lelkész, művelődéstörténész, a történettudományok kandidátusa (1952). Teológiai tanulmányait Pozsonyban végezte, egyetemre Göttingenben és Budapesten járt. Nagybörzsönyben választották lelkésszé, élete folyamán több egyházi lap szerkesztője volt. Az 1919-es tanácsköztársaság idején a községi direktórium elnöke volt, ezért később állásából elbocsátották. 1945-ben vezérőrnagyi ranggal tábori püspökké nevezték ki. Nagy könyvgyűjtő volt, könyvtárát az Országos Széchenyi Könyvtár vette meg. Irathagyatéka tudományos munkáinak kéziratait és a hozzájuk készített jegyzeteket tartalmazza. Többek között cenzúratörténettel, a protestáns mozgalmakkal, az 1848-as szabadságharccal, nyomtatványokkal, sajtó-, had-, és helytörténettel is foglalkozott. Az iratok között levelezése is megtalálható a századfordulótól az 1940-es évekig, valamint életrajzára vonatkozó iratokat és fotókat is magába foglal az Egyetemi Könyvtár Kézirattára által rendezett hagyaték. A hagyaték kutatását a kézirattári katalóguscédulák könnyítik meg.

Papp Károly (Tápióság, 1873. nov. 4 - Tápióság, 1963. jún. 30.) geológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1916-1948). Tanulmányait a budapesti egyetem természetrajz-földrajz szakán végezte el 1898-ban. 1893-1900 között a budapesti műegyetem geológiai tanszékén Lóczy Lajos meghívására tanársegéd. 1900-ban a geológia doktora, a Földtani Intézet geológusa. Az 1900-1913-as években több külföldi tanulmányutat tett. Rész vett az erdélyi kálisó- és földgázkutatásokban. Nevéhez fűződik a nagy jelentőségű kissármási földgáz feltárása (1907). Az erdélyi földgáz kutatásában szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntették ki 1911-ben. 1915-től a budapesti egyetemen a Földtani Tanszék tanára, s 1917-től egyben az őslénytani Intézet igazgatója. A Szent István Akadémiának 1918-ban rendes tagja, 1938-ban pedig főtitkára lett. A két világháború között több nemzetközi geológiai kongresszuson képviselte Magyarországot. A Magyarhoni Földtani Társulatnak 1909-1918 között első titkára, s a Földtani Közlöny szerkesztője volt. 1942-ben a Társulat elnöke, 1943-ban tiszteleti tagja. 1945-ben vonult nyugalomba. Mint térképező geológus Erdélyben végzett úttörő munkát. Érdemei közé tartozik a Teleki Pállal és Lóczy Lajossal együtt szerkesztett Magyarország földtani térképeinek kiadása is. Hosszú tanári működése alatt geológus nemzedékek sorát oktatta. Kiemelkedő műve A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete című monográfia, amely 1915-ben jelent meg. Másik összefoglaló jellegű munkája, a felesége, Balogh Margit által németből fordított, X.F. Schaffer bécsi geológus professzor Általános Geológia című könyvének függelékeként jelent meg 1919-ben, és a magyarországi bányászat geológia és hidrológia egyes, fontosabb fejezeteit foglalja magába.

Mendöl Tibor (Nagyszénás, 1905. május 5. - Budapest, 1966. aug. 21.) földrajztudós, egyetemi tanár. Középiskoláit Szarvason végezte, egyetemünkön és a bécsi egyetem bölcsész karán tanult. 1927-ben a debreceni egyetem Földrajzi Intézetében volt gyakornok. 1928-ban egyetemünk bölcsész karán szerzett doktorátust. 1930-ban tiszteletbeli tanársegéd. 1940-ben egyetemünk Emberföldrajzi Tanszékének nyilvános rendkívüli, majd 1943-tól nyilvános rendes tanára. 1966-os haláláig a megváltozott nevű Általános Gazdaságföldrajzi Tanszék tanszékvezetője volt. 1945-től 1948-ig volt az MTA tagja. Irathagyatékában egyetemi előadásai (1934-1951), külföldi tanulmányútjainak dokumentumai (1926-1934) településföldrajzának lektori jelentései (1959-1962) mellett néhány az egyetem életére vonatkozó irat (1951-1963) is megtalálható. A fond tartalmazza cikkeit és egyéb előadásainak kéziratát is. Az Egyetemi Könyvtár Kézirattárában készített katalóguslapok segítségével az iratok jól kutathatók.

Uhl Antal 1902. január 16-án született Mohácson és 1982-ben hunyt el Baranyaszentgyörgyön. Teológiát végzett, 1924-ben szentelték pappá. Lelkészként működött Bakóczán, Hőgyészen, majd Pécsváradon. Német-francia nyelvtudása miatt 1931-ben Lille-ben a magyar munkások lelkésze lett. A német megszállás alatt Párizsba rendelték a magyar katolikus misszió vezetőjének. Több száz magyar zsidót mentett meg. 1942-ben a Gestapó Párizsban letartóztatta, elítélték és kiutasították Franciaországból. Hazatérte után 1943-tól haláláig Baranyaszentgyörgy plébánosa volt, 1971-től prépostként tevékenykedett. Több műve is megjelent, elmélkedések és lelki jó tanácsok papok és világiak számára.

Fitz József (Oravicabánya, 1988. márc. 21.- Budapest, 1964. szept. 12.) könyvtáros, nyomdászattörténész. Tanulmányait a fehértemplomi, majd a temesvári főgimnáziumban folytatta. Ezután öt félévet egyetemünk bölcsész karán, majd egy-egy félévet Münchenben, Párizsban és Lausanne-ban hallgatott. Utána a párizsi École du Journalisme-n, majd egyetemünk jogi karán tanult. Bölcsészdoktori oklevelét egyetemünkön szerezte meg 1913-ban, értekezésének címe Brassai Sámuel kritikai elvei volt. 1914-ben az Egyetemi Könyvtár tisztviselője lett, majd 1930 és 1934 között a pécsi Egyetemi Könyvtár vezetője volt. 1932-ben magántanárrá habilitálták, 1941-ben pedig címzetes nyilvános rendkívüli tanárrá nevezték ki Pécsett. 1934 és 1945 között az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója volt, 1946-ban nyugdíjba vonult. 1948-ban a Balkáni Intézet könyvtárosa, 1949 és 1952 között az Országos Könyvtári Központ szaktanácsadója volt. 1957-ben lett az irodalomtudományok kandidátusa. Irathagyatékában könyvtártörténeti előadásainak kéziratai, az ősnyomtatványokról-, könyv- és könyvtártörténetről, nyomdászat-történetről készített jegyzetei találhatók. Az iratok az Egyetemi Könyvtárban készített katalóguscédulák segítségével jól kutathatók.