Papp Károly (Tápióság, 1873. nov. 4 - Tápióság, 1963. jún. 30.) geológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1916-1948). Tanulmányait a budapesti egyetem természetrajz-földrajz szakán végezte el 1898-ban. 1893-1900 között a budapesti műegyetem geológiai tanszékén Lóczy Lajos meghívására tanársegéd. 1900-ban a geológia doktora, a Földtani Intézet geológusa. Az 1900-1913-as években több külföldi tanulmányutat tett. Rész vett az erdélyi kálisó- és földgázkutatásokban. Nevéhez fűződik a nagy jelentőségű kissármási földgáz feltárása (1907). Az erdélyi földgáz kutatásában szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntették ki 1911-ben. 1915-től a budapesti egyetemen a Földtani Tanszék tanára, s 1917-től egyben az őslénytani Intézet igazgatója. A Szent István Akadémiának 1918-ban rendes tagja, 1938-ban pedig főtitkára lett. A két világháború között több nemzetközi geológiai kongresszuson képviselte Magyarországot. A Magyarhoni Földtani Társulatnak 1909-1918 között első titkára, s a Földtani Közlöny szerkesztője volt. 1942-ben a Társulat elnöke, 1943-ban tiszteleti tagja. 1945-ben vonult nyugalomba. Mint térképező geológus Erdélyben végzett úttörő munkát. Érdemei közé tartozik a Teleki Pállal és Lóczy Lajossal együtt szerkesztett Magyarország földtani térképeinek kiadása is. Hosszú tanári működése alatt geológus nemzedékek sorát oktatta. Kiemelkedő műve A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete című monográfia, amely 1915-ben jelent meg. Másik összefoglaló jellegű munkája, a felesége, Balogh Margit által németből fordított, X.F. Schaffer bécsi geológus professzor Általános Geológia című könyvének függelékeként jelent meg 1919-ben, és a magyarországi bányászat geológia és hidrológia egyes, fontosabb fejezeteit foglalja magába.

Fitz József (Oravicabánya, 1988. márc. 21.- Budapest, 1964. szept. 12.) könyvtáros, nyomdászattörténész. Tanulmányait a fehértemplomi, majd a temesvári főgimnáziumban folytatta. Ezután öt félévet egyetemünk bölcsész karán, majd egy-egy félévet Münchenben, Párizsban és Lausanne-ban hallgatott. Utána a párizsi École du Journalisme-n, majd egyetemünk jogi karán tanult. Bölcsészdoktori oklevelét egyetemünkön szerezte meg 1913-ban, értekezésének címe Brassai Sámuel kritikai elvei volt. 1914-ben az Egyetemi Könyvtár tisztviselője lett, majd 1930 és 1934 között a pécsi Egyetemi Könyvtár vezetője volt. 1932-ben magántanárrá habilitálták, 1941-ben pedig címzetes nyilvános rendkívüli tanárrá nevezték ki Pécsett. 1934 és 1945 között az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója volt, 1946-ban nyugdíjba vonult. 1948-ban a Balkáni Intézet könyvtárosa, 1949 és 1952 között az Országos Könyvtári Központ szaktanácsadója volt. 1957-ben lett az irodalomtudományok kandidátusa. Irathagyatékában könyvtártörténeti előadásainak kéziratai, az ősnyomtatványokról-, könyv- és könyvtártörténetről, nyomdászat-történetről készített jegyzetei találhatók. Az iratok az Egyetemi Könyvtárban készített katalóguscédulák segítségével jól kutathatók.

A fondban leginkább Szantner Pál személyes iratai, illetve tevékenységéhez köthető kinevezések, okiratok találhatók. Megtalálható itt kinevezésének és nyugdíjazásának okmányai, a kolozsvári egyetem elhelyezésére és a diákvédelemre vonatkozó dokumentumok mellett a szegedi és budapesti tanári működésének egyes iratai is megtalálhatók. Kutatásuk egyenkénti átnézéssel lehetséges.

A fondban Ortutay Gyula rektori működése (1957-1963) idején keletkezett iratok találhatók.

Mendöl Tibor (Nagyszénás, 1905. május 5. - Budapest, 1966. aug. 21.) földrajztudós, egyetemi tanár. Középiskoláit Szarvason végezte, egyetemünkön és a bécsi egyetem bölcsész karán tanult. 1927-ben a debreceni egyetem Földrajzi Intézetében volt gyakornok. 1928-ban egyetemünk bölcsész karán szerzett doktorátust. 1930-ban tiszteletbeli tanársegéd. 1940-ben egyetemünk Emberföldrajzi Tanszékének nyilvános rendkívüli, majd 1943-tól nyilvános rendes tanára. 1966-os haláláig a megváltozott nevű Általános Gazdaságföldrajzi Tanszék tanszékvezetője volt. 1945-től 1948-ig volt az MTA tagja. Irathagyatékában egyetemi előadásai (1934-1951), külföldi tanulmányútjainak dokumentumai (1926-1934) településföldrajzának lektori jelentései (1959-1962) mellett néhány az egyetem életére vonatkozó irat (1951-1963) is megtalálható. A fond tartalmazza cikkeit és egyéb előadásainak kéziratát is. Az Egyetemi Könyvtár Kézirattárában készített katalóguslapok segítségével az iratok jól kutathatók.

Buzágh Aladár irati között személyi vonatkozású iratok alig találhatók, az anyag nagy része tudományos szakcikkekből és a halálakor érkezett részvét-táviratokból, az ezekre küldött válaszokból és nekrológokból áll.

Levelezése évkörök szerint rendezett, szakvéleményei és egyéb iratai átnézéssel kutathatók.

Iratainak mindkét állaga az 1945 utáni időszakra vonatkozik, évkörönként rendezett, átnézéssel kutatható.