Mály Nándor (1892–1973) főtörzsállatorvos volt.

Az 1934-ben létrejött hatalmas egyetem célja az volt, hogy egymaga nevelje ki a hazai nemzetgazdaságért dolgozó valamennyi diplomás szakembert. Nevét a jogelőd műegyetemtől örökölte. Öt karra oszlott: mérnök és építészmérnökire, gépész és vegyészmérnökire, bánya-kohó- és erdőmérnökire, mezőgazdasági és állatorvosira, valamint közgazdaságtudományira. A karok további két-két osztályra tagolódtak.
Az addig önálló Állatorvostudományi Főiskola tehát egy osztállyá alakult a mezőgazdasági képzéssel együtt. Az átszervezést visszalépésként értékelte, mivel érdekeinek érvényesítésére immáron jóval kevesebb lehetősége volt, bár az 1939/1940. tanévben professzorunk, Zimmermann Ágoston (1875–1963) töltötte be a rektori tisztséget. Az óriásegyetem valóban nem sokáig bizonyult életképesnek: először épp a Mezőgazdasági és Állatorvosi Kar vált ki belőle 1945-ben, később pedig a többi kar.
A Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem jogutódja a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 43.]

1901-ben a főiskola leválasztotta a járványtant a belgyógyászatról, s külön tanszékbe szervezte. Ennek vezetője először Hutӱra Ferenc (1860–1934), majd Manninger Rezső (1890–1970) lett. 1909-ben laboratórium egészítette ki, ám azt, feladatkörének kibővülése miatt, 1912-ben a Phylaxia Szérumtermelő Részvénytársaság vette át. 1933-ban a tanszék magába olvasztotta a Bakteriológiai Intézetet.
Az amúgy is rongált iratanyag rendezetlenül került a levéltárba. Szétválasztottuk az 1935 előtt még szabályosan iktatott és az 1935 utáni évek hivatali működésének iratait az egyéb tudományos kéziratoktól, jegyzetektől. Ebből a két csoportból alakítottuk ki a fond első két állagát. A harmadikat az intézethez szorosan kapcsolódó Magyar Mikrobiológiai Társaság dokumentumaiból létesítettük.
A fond anyagának az 1920 utáni részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 91.]

Intézményünk 1890-ben akadémiai, 1899-ben pedig főiskolai rangra emelkedett. Az ezután következő, az 1934. évi újabb átalakításig tartó időszakot tartjuk a magyar állatorvostörténet aranykorának a lendületes fejlődés miatt, melyet az I. világháború és az azt követő bizonytalanságok sem törtek meg. A főiskola oktatói, kutatói számos találmányt szabadalmaztattak, számos felfedezést és tudományos művet tettek közzé, így az alma maternek külföldön is híre ment. Ezek az évtizedek összefonódtak a tudósként és szervezőként is kiváló Hutӱra Ferenc 1899-től 1931-ig tartó rektorságával. A Marek Józseffel közösen jegyzett és több idegen nyelvre lefordított Állatorvosi belgyógyászata a 20. század első felében tananyaggá vált a világ valamennyi állatorvosokat képző intézetében.
A fond 1920 után keletkezett anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak részben kutatható.

A sebészet az állatorvosképzés kezdetétől alapvető tantárgy. Bár Varga Ferenc (1835 – 1898) 1870-ben tanszéket alapított szakterületének, az igazi fejlődés csak azután vette kezdetét, hogy az állatgyógyintézet 1881-ben mai helyére, a Rottenbiller utcai campusra (ma VII. kerület, István utca 2.) költözött. Itt ugyanis volt elég hely és megfelelő felszerelés a sebészeti klinika kialakítására, ahol a hallgatók elsajátíthatták a szükséges gyakorlatot. A klinikai munkával az addig inkább kézműves mesterségnek tekintett sebgyógyászat az állatorvoslásban is modern tudományággá fejlődhetett.
Sem a tanszék, sem a klinika eredeti iratanyaga nem maradt fenn. A fond első két állaga a páciens állatok adatait rögzítő naplókat tartalmazza, valamint azoknak a kórlapoknak a darabjait, melyeket a hallgatók készítettek. Az 1–6. fondban a sebészeti oktatás és a klinika további iratait találhatjuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 97.]

A bakteriológia a 19. század második felében jött létre. Segítségével korábban rejtélyes és gyilkos fertőzések váltak végre kiismerhetővé. Immáron hatékony intézkedéseikkel az orvosok csökkenthették a kolerajárványok áldozatainak számát, s védőoltást dolgoztak ki olyan rettegett kórok ellen, mint a pestis vagy a torokgyík. Az új eredmények felhasználásával később a vírusokat is felfedezhették.
Hazánk sem óhajtott kimaradni az orvostudomány forradalmából. A Magyar Királyi Állami Bakteriológiai Intézet 1891 őszén nyílt meg. Mivel mind az oktatásban, mind a közegészségügy korszerűsítésében szorosan együttműködött az állatorvosképzéssel, 1908-ban az Állatorvosi Főiskola részévé vált. Itt különálló szervezeti egységként működött 1933 nyaráig, amikor egyesült a Járványtani Intézettel.
Az 1892 és 1899 közötti évek anyaga hiányos, az 1902., az 1928. és az 1929. év iratai pedig elvesztek. A többi év dokumentumai azonban csaknem hiánytalanul maradtak fenn. Az intézet fennhatósága a történeti Magyarország egészére terjedt ki, így a fond a trianoni békeszerződésben elcsatolt megyék és városok közegészségügyének múltjáról is őriz adatokat.
A gyűjtemény jórészt állategészségügyi vizsgálatok felkéréseiből és jelentéseiből áll. Az, hogy az intézet az I. világháború előtt élte virágkorát, majd veszített jelentőségéből, az ügyiratok forgalmának alakulásán is megfigyelhető: számuk 1900 és 1915 között csaknem megnégyszereződött, aztán csökkent.
Az intézet sorszámosan iktatta beérkező iratait. Az 1892-ben, illetve az 1922 és 1928 között keletkezett iktatókönyvek hiányoznak, a meglévők használata pedig nehézkes, mivel index nem készült hozzájuk. A kimenő iratok korabeli másolatkönyveinek 1900 és 1916 közötti részét szintén meglelhetjük a fondban.
Az anyagot nem tagoltuk állagokra. Az iratokat egyenkénti átnézéssel, valamint az iktatókönyvek segítségével kutathatjuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára. Repertórium (1741) 1787-1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 85-89.

Az Agrártudományi Egyetem 1945-ben alakult meg. Szerkezete a József Nádor Egyeteméhez hasonlóan összetett volt. Mezőgazdaságtudományi kara négy osztályból állt: a budapestiből, a debreceniből, a keszthelyiből és a mosonmagyaróváriból. Ezek 1949-ben átmenetileg megszűntek, majd önálló intézményekként születtek újjá. A továbbiakban önálló karként működött a korábbi állatorvostudományi, valamint a kert- és szőlősgazdaságtudományi részleg. Az erdőgazdaságtudomány jogilag az 1946/1947-es tanévtől tartozott az egyetemhez, ám valójában nem valósult meg az átszervezés, hiszen 1949-ig létezett a műegyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kara, így a soproniak időleges kapcsolódása csak 1950 és 1952 között lehetett érvényben.
1951-től már hét kara volt az Agrártudományi Egyetemnek: agronómiai, állattenyésztési, agrár-közgazdasági, gépesítési, állatorvostudományi, erdőgazdaságtudományi, valamint kert- és szőlőgazdaságtudományi. A hatalmas szervezetből 1952 és 1954 között vált ki az utolsó négy kar, majd önállósultak. Az állatorvostudományi kar az 1952/1953-as tanévet még az agráregyetemen belül kezdte meg, de októberben önálló főiskolává alakult.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 47.]

Kutas Ferenc (1930 – 2023) az állatorvosi biokémia szakértője volt. Habár kutatóként is fontos eredményeket ért el, igazán tanítani szeretett. Szakterületét 1973-tól oktatta. Előadásainak anyagát gondosan fejlesztette. Munkájához nemcsak a felkészültségnek, de a szükséges előadói képességeknek is birtokában volt. Így vált az egyik legnépszerűbb tanárrá: 1981 és 2001 között 23 alkalommal kapta meg a legjobb előadó címét a magyar, az angol és a német nyelvű képzés hallgatóitól egyaránt. 1995-ben vonult nyugdíjba, professor emeritusként mégis a tanszéknél maradt egészen 2013-ig. Az Állatorvostudományi Egyetem Sportegyesületének elnökeként sokáig szervezte az alma mater sportéletét, biztosította a testmozgás lehetőségeit. Az ő kezdeményezésére készült el az egyetemnek az az emléktáblája, amely az olimpiai és világbajnoki címeket szerző egykori állatorvostan-hallgatókat örökíti meg. [Mária Benkő – Tibor Kassai: In Memoriam Professor Ferenc Kutas (1930 – 2023). Acta Veterinaria Hungarica 71. (2023) 1 – 2.]