Zlamál Vilmos (1803–1886) állatorvos és egyetemi tanár. Morvaországból származott. Kremsierben és Bécsben végzett orvosi tanulmányai után katonaorvosként dolgozott. 1835-ben felettesei a katonai Határőrvidékre küldték, s rábízták az ottani állategészségügy irányítását. Az itt szerzett érdemeiért cserébe 1838-ban Zlamál megkapta a regni veterinarius (országos állatorvos) címet. 1843-tól tanított állatorvostant a pesti egyetem orvosi karának Állatgyógyászati Tanszékén, idővel pedig annak vezetője lett. Ezekben az években tanult meg igazán magyarul. A szabadságharc alatt nemzetőri századot alakított tanítványaiból, ezért később az osztrák hatóságok eltiltották katedrájától. Szakértelmének nélkülözhetetlenségét bizonyítja, hogy a szilencium mindössze két évig tartott. Zlamál 1856-tól 1881-es nyugdíjba vonulásáig tanított állatjárványtant, belgyógyászatot és járványtant. Szerteágazó tudományos tevékenységéből kiemelkednek a keleti marhavész tanulmányozásával elért eredményei.
[Zlamál Vilmos | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár (arcanum.com), letöltés 2022. dec. 5.]
Kutas Ferenc (1930 – 2023) az állatorvosi biokémia szakértője volt. Habár kutatóként is fontos eredményeket ért el, igazán tanítani szeretett. Szakterületét 1973-tól oktatta. Előadásainak anyagát gondosan fejlesztette. Munkájához nemcsak a felkészültségnek, de a szükséges előadói képességeknek is birtokában volt. Így vált az egyik legnépszerűbb tanárrá: 1981 és 2001 között 23 alkalommal kapta meg a legjobb előadó címét a magyar, az angol és a német nyelvű képzés hallgatóitól egyaránt. 1995-ben vonult nyugdíjba, professor emeritusként mégis a tanszéknél maradt egészen 2013-ig. Az Állatorvostudományi Egyetem Sportegyesületének elnökeként sokáig szervezte az alma mater sportéletét, biztosította a testmozgás lehetőségeit. Az ő kezdeményezésére készült el az egyetemnek az az emléktáblája, amely az olimpiai és világbajnoki címeket szerző egykori állatorvostan-hallgatókat örökíti meg. [Mária Benkő – Tibor Kassai: In Memoriam Professor Ferenc Kutas (1930 – 2023). Acta Veterinaria Hungarica 71. (2023) 1 – 2.]
Az 1956/1957. tanévben Urbányi László vegyészmérnök vezette az akkori Állatorvostudományi Főiskolát. A forradalom idején arra törekedett, hogy az intézmény – amennyire csak lehet – maradjon távol az eseményektől. 1957-ben mégis kénytelen volt leköszönni az igazgatóságról, s a Magyar Tudományos Akadémia Állattenyésztési Kutatóintézetének tudományos munkatársaként folytatta pályáját. A diktatúra hatóságai fegyelmi eljárást indítottak néhány oktató és hallgató ellen, akiket azzal gyanúsítottak, hogy valamilyen módon részt vettek a forradalomban. Több vádlottnak, például Kómár Gyulának (1904–1968), a főiskoláról is távoznia kellett.
Ifj. Tatay Zoltán húszéves hallgató 1956. október 24-én hősi halált halt: végzetes lövést kapott, miközben egy súlyos sebesültön próbált meg segíteni.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 106.]
[Gyertyafényes felvonulás Tatay Zoltán emlékére - 2022 – Állatorvostudományi Egyetem (univet.hu), letöltés 2022. okt. 17.]
Az Állatorvosi Híradó 1959. november 30-tól jelent meg havonta, 20–26 oldal terjedelemben, 460–500 példányszámban. A lap az oktatásról, nevelésről és kutatómunkáról közölt cikkeket, de az ideológiai-politikai agitáció sem állt távol tőle. Csak hír- és sportrovata volt állandó. Olykor nemcsak tudósított, hanem javaslatokat, kritikákat és vitaanyagokat is közzétett. Az irodalmi babérokra vágyó hallgatók itt publikálhatták alkotásaikat. Az évek, évtizedek múlásával vékonyodtak a számok. Az utolsót 1991 szeptemberében vehették kézbe olvasói.
Tolnay Sándor (1747–1818) intézményünk 1787. évi alapításától kezdve sokat fáradozott egy szakkönyvtár felhalmozásáért. A 18. század végén és a 19. század első felében még nem volt szokás az egyetem tanszékein könyvgyűjteményeket létrehozni, ezért figyelemreméltó, hogy az Egyetemi Könyvtár két tanszéki gyűjteményét a csillagvizsgáló intézetben és az Institutum Veterinariumban, az állatgyógyászati tanszéken létesítette. Már e korai évekből is maradtak ránk könyvtári jegyzékek.
Bővülése ellenére a gyűjtemény a 19. század közepén még mindig nem volt elegendő az oktatás korszerűsítéséhez. Jelentős mértékű gyarapodás csak a kiegyezés után kezdődött. 1874-től már külön szakember kezelte a könyvanyagot. Bár a szakirodalom szerint hivatalosan ekkor alakult meg a könyvtár, a kinevezés inkább egy fontos állomás volt annak történetében. A következő évtizedek egyenletes fejlődéssel teltek. A második világháború szerencsére csak átmenetileg vetette vissza a folyamatot.
A könyvtár irányítása alá tartozik az Állatorvostudományi Egyetem levéltára és az Állatorvostörténeti Gyűjteménynek nevezett múzeum is. Mai formájában mindkét gyűjtemény az 1980-as évek közepén alakult meg. Igazgatásuk, működtetésük iratanyagát külön állagokba rendeztük a fondon belül.
A könyvtár jelenleg Hutӱra Ferenc (1860–1934) egykori rektor nevét viseli.
A fond anyagának 1920 után keletkezett részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 81.]
Egyetemünk nemzetközi hírű: sok külföldi diákot képez, országhatárokon átívelő szakmai kapcsolatokat tart fenn, valamint más országok egyetemeinek, konferenciáinak és kutatóintézeteinek látogatására ösztönzi oktatóit, hallgatóit. Bár ez a nyitottság mindig is jellemző volt intézményünkre, alapvető tulajdonságává 1962 után vált, amikor önálló egyetemmé alakult. Míg korábban évente 6–9 idegen állampolgárságú diák óhajtotta itt végezni tanulmányait, az 1970-es évektől már ötven. Többségük a baráti szocialista, illetve a Szovjetunióval szövetséges afrikai és ázsiai országokból jött, de bővült a nyugati államokból (Egyesült Államok, Kanada, NSZK stb.) érkezők aránya is. A külországiak között találjuk a határon túli és az anyaországból elszármazó családokban született magyarokat is.
Az 1980-as évekre kölcsönös testvérintézményi kapcsolatok alakultak ki többek között a berlini Humboldt Egyetem Állattenyésztési és Állatorvosi Szekciójával, a bécsi Állatorvostudományi Egyetemmel, a kassai Állatorvosi Főiskolával, a Moszkvai Akadémia Állatorvostudományi Karával vagy a varsói Agrártudományi Egyetem Állatorvostudományi Karával. Oktatóink megismerkedhettek a tudományág külföldi szakértőivel: kiadványokat cserélhettek, közösen publikálhattak, közösen kutathattak, részt vehettek egymás tudományos rendezvényein. A hallgatók cseregyakorlatokon kamatoztathatták az országok és intézmények közötti szerződéseket. A 30 napnál tovább tartó külföldi tartózkodáshoz akkoriban indoklásra volt szükség, ezért egyértelművé kellett tenni, vajon szakértői megbízásról, ösztöndíjas tanulmányútról, esetleg külföldi munkavállalásról volt-e szó. Szakértői megbízásokat a FAO (Food and Agriculture Organization – Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet) és a TESCO (Nemzetközi Műszaki-Tudományos Együttműködési Iroda) szervezetén keresztül kaphattak az érintettek.
A kapcsolatépítés a rendszerváltás után vált zavartalanná és gördülékennyé, mivel eltűntek az addigi politikai akadályok.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 188–194.]