A fond iratai között számos táblázatos állategészségügyi kimutatást találunk a 18. század végéről és a 19. század első feléből. Sokukhoz kiegészítő jelentés is tartozik. A táblázatok egy-egy helység, járás vagy megye állategészségügyének adatait tartalmazzák, többek között a betegségek elnevezését, illetve a gyógyult és elhullott állatok számát.
A táblázatokat időrendben helyeztük el a dobozokban, a keltezés nélkülieket pedig az állag végéhez csatoltuk.
A jelentések többnyire latin, kisrészt magyar nyelvűek. Az anyagot szálankénti átnézéssel kutathatjuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 33–34.]

A középkor és kora újkor évszázadaiból örökölt szokás szerint a kovácsok kezelték a patás haszonállatok, elsősorban a lovak lábának sérüléseit, betegségeit. A patkoló- és gyógykovácsok képzése ezért a 19. század közepéig volt előírt feladata intézményünknek. A Patkolda külön szervezeti egységként üzemelt. Még az ország távoli pontjain élő gazdák is ide küldték lovaikat. A kezelésért, vasalásért kapott fizetség az alma mater fontos bevételi forrása volt. A század második felében a sebészet fejlődése lassan háttérbe szorította a mesterséget, majd 1930-ban a Patkolástani Intézet a Sebészeti Klinikába olvadt.
A fond első két állaga a patkolda csekély forrásértékű, ám korjellemző nyilvántartásaiból áll. Ugyancsak itt találhatjuk meg a patkolási és gyógykovácsi tanfolyamok névsorait.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 101.]

Az állathigiénia célja az állattartás megfelelő körülményeinek kialakítása a megbetegedések elkerülése érdekében. Tudományos igényű művelése a 19. század második felében kezdődött: Zlamál Vilmos (1803–1886) a legelő, a takarmány és az ivóvíz helyes felhasználását tanította. Wellmann Oszkár (1876–1943) a szervezetnek és környezetének kölcsönhatását tanulmányozta. Csukás Zoltán (1900–1957) a hasznosítható jószágok kiválasztását, a takarmányozást és a tartást együttesen kezelte.
1948 után a kommunista vezetés a parasztgazdaságok felszámolásával párhuzamosan kikényszerítette az állattartás nagyüzemi átszervezését. Mócsy János (1895–1976) felismerte: immáron az állathigiéniának minden korábbinál fontosabb szerepet kell vállalnia, hogy ne következzenek be tömeges elhullások. Javaslatára a stúdium önálló, de még nem kötelező tárgyként került az órarendbe 1953-ban. Oktatója Szép Iván (1920–1994) vezető főállatorvos lett. Mócsy és Szép adta ki 1959-ben az Állathigiéne című tankönyvet.
1961-ben főiskolánk állathigiéniai csoportot szervezett, vezetésével pedig Kovács Ferencet (1921–2015) bízta meg. 1962-ben a Földművelésügyi Minisztérium ugyancsak Kovács Ferencet kérte fel az immáron önálló Állathigiéniai Tanszék irányítására. A szervezeti egység kínálata, alkalmazkodva a változó követelményekhez, állományegészségtannal és alkalmazott etológiával bővült az 1990-es években.
Az 1980 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 230–233.]

Az Állatorvosi Híradó 1959. november 30-tól jelent meg havonta, 20–26 oldal terjedelemben, 460–500 példányszámban. A lap az oktatásról, nevelésről és kutatómunkáról közölt cikkeket, de az ideológiai-politikai agitáció sem állt távol tőle. Csak hír- és sportrovata volt állandó. Olykor nemcsak tudósított, hanem javaslatokat, kritikákat és vitaanyagokat is közzétett. Az irodalmi babérokra vágyó hallgatók itt publikálhatták alkotásaikat. Az évek, évtizedek múlásával vékonyodtak a számok. Az utolsót 1991 szeptemberében vehették kézbe olvasói.

A Tanulmányi Osztály 1993 óta nem készít nyomtatott hallgatói törzskönyveket, helyettük a hallgatói leckekönyvek másolatait kötteti be. Így napjainkban ezek az iratok az elsődleges forrásai az egyetemünkön végző hallgatók tanulmányainak. Az 1990-es évek elején a hivatal azoknak a hallgatóknak a nyilvántartását, akiket beiratkozásukkor még az utolsó törzskönyvek valamelyikében regisztrált, az első leckekönyvmásolati kötetekben fejezte be.
Az állagra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Az anyakönyvek a hallgatók nevét, később vallását, a felvétel napját, a születés helyét, a szülők nevét és polgári állását, a lakhelyet, valamint az előképzettség adatait tartalmazzák. Eleinte a felekezeti hovatartozást és a család polgári állását is rögzítették. Időrendben tartalmazzák a vizsgák és a szigorlatok eredményét. A tantárgyak, az alapvizsga és a szigorlatok tárgyainak jegyzéke a tantervi reformoknak megfelelően korszakonként változik. A szigorlati tárgyakból a 67. fond ismertetésénél adunk bővebb tájékoztatást.
Az 1879–1883, valamint az 1901–1903 közötti anyakönyvek elpusztultak, az 1907–1913, illetve az 1921–1922 közöttiek pedig hiányosak. Tantervi vagy szervezeti reformok után az Igazgatói, majd Dékáni Hivatal elölről kezdte a kötetek számozását. Ezek a jelzetek teszik kutathatóvá az iratokat, így az alábbi táblázatban is megadtuk őket. Megadtuk továbbá a hallgatók beiratkozásának dátumát és a törzskönyvi sorszámokat. Utóbbi adatokat az 1950-es évek anyakönyveinél elhagytuk, mivel ekkor már minden tanév hallgatóiról külön kötet készült.
Az 1890 előtti, az 1903 és 1934 közötti, valamint az 1970 utáni anyakönyvekhez nem maradtak fenn segédletek, ám a többiben mutatók segítségével kutathatunk.
Az állag 1920 utáni részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 67–70.]

Egyetemünk hajdani ifjúsági egyesületeinek iratai olyan csekély mennyiségben maradtak fenn, hogy külön fondot nem alakíthattunk ki belőlük. Egyenként érdemes áttekinteni őket. Az egyesületek történetéhez a 2–6. fondok iratai is fontos adalékokat tartalmaznak.