Azonosítási adatcsoport
Jelzet
Cím
Dátum(ok)
- 1934 - 1949 (Létezés)
Leírási szint
Terjedelem, adathordozók
22.5 ifm
177 doboz
34 kötet
Kontextusra vonatkozó adatcsoport
Iratképző neve
Szervtörténet
A Magyar Királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet az 1934. évi X. törvénycikk hozta létre azzal a deklarált céllal, hogy a különböző helyeken, egymástól elszakítva, anyagi nehézségekkel küzdő műszaki és gazdaságtudományi főiskolai intézményeket egyetlen, egységesen igazgatott testületbe vonja össze. Az egyesítés tényleges mozgatórugóit elsősorban a világgazdasági válság következtében bevezetett állami takarékossági intézkedések és az 1930-as évek elején kialakult „mérnökfelesleg"-probléma (a numerus clausus hatásainak mérnöki pályára gyűrűző következményei) alkották; a korabeli kritikusok ezért „racionalizálásként" közelítették meg az új képződményt. A törvényjavaslat ellen az érintett intézmények – köztük a Műegyetem – tiltakoztak, de hasztalanul.
Az új egyetembe négy intézmény olvadt be:
-
'A Kir. József Műegyetem (1871–1934) – amelynek jogelődjei a budai Institutum Geometricum (1782), a Josef-Polytechnicum (1846-tól), majd a kir. József Műegyetem (1871-től) voltak. Négy kara és néhány száz éve kidolgozott oktatási rendszere az ország műszaki felsőoktatásának gerincét alkotta.
-
A Soproni Magyar Királyi Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola – Európa egyik legrégibb műszaki főiskolája, amelynek gyökerei a Selmecbányán 1735-ben alapított bányatisztképző iskoláig (majd 1763–1770-ben Mária Terézia által Bányászati Akadémiává szervezett intézményig) nyúlnak vissza. Az 1919. évi Trianon után a Főiskola elhagyta selmeci hajlékát és Sopronban telepedett meg; a bányamérnöki, kohómérnöki, erdőmérnöki és földmérő-mérnöki képzést folytatta.
-
Az Állatorvosi Főiskola – az 1782-ben II. József által a pesti Egyetem keretén belül alapított állatorvosi intézet utóda; 1850-től önálló főiskolaként működött. Régi épülete a Múzeum körúton a Műegyetem ottani építkezései miatt 1880 körül lebontásra került, majd a Rottenbiller utcában kapott helyet.
-
A Pázmány Péter Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara – 1920-ban alapított, három tagozatos (közigazgatási, mezőgazdasági, kereskedelmi) intézmény; az egyesítés kapcsán elsősorban azzal legitimálta az összevonást, hogy a József Ipartanoda és a Polytechnicum valóban közgazdasági képzési elemet is hordozott egykori programjában
Az 1934/35-ös tanévvel életbe lépő új intézmény statisztikailag az ország legnagyobb egyetemévé vált 98 tanszékkel, de fizikailag szétszórtan működött: a rektorátus a budai műegyetemi épületben székelt, míg a volt főiskolai karok saját helyükön maradtak. A Bánya-, kohó- és erdőmérnöki kar Sopronban folytatott munkáját az összevonás nem változtatta meg érdemben, csupán a cím és a fizetési osztályba sorolás vált előnyösebbé a korábbi főiskolai tanárok számára. A megtakarítás és az egység látszata mögött tehát valójában három Budapesten egymástól is elég messze eső helyszínen, és egy 220 kilométerre lévő soproni telephelyen működő, egységes igazgatású, de fizikailag diffúz intézmény állt.
Az 1936/37-ben épített Aerodinamikai Tanszék és Laboratórium volt az egyetlen érdemi új infrastruktúra az intézmény fennállásának első évtizedében; ez döntően katonai igények kielégítését szolgálta, és a Honvédelmi Minisztérium finanszírozta. Az oktatás korszerűsítésére irányuló törekvések – pl. a mérnöki továbbképzést nyújtó intézet szervezésének terve (1931-től felmerülő igény) – a válság mélypontján valósultak meg: az ipar anyagi támogatásával működő Mérnöki Továbbképző Intézet ténylegesen csak 1939-ben indult. Az ipar és az egyetem korábban szinte teljesen hiányzó kapcsolata lassan erősödött: a Goldberger Textilgyár a Textilkémiai Tanszéket, az Egyesült Izzó (Tungsram) az Atomfizikai Tanszéket finanszírozta.
Magyarország 1941-ben lépett be a háborúba a fasiszta hatalmak oldalán. Az egyetemet egyre inkább a háborús szükségletek határozták meg: a katonai vonatkozású ügyek (behívások, fegyvergyakorlatok, hadiipari kutatások) az iratanyagban is tükröződnek. Az oktatás – az egyre szaporodó katonai behívások és az anyagi nehézségek ellenére – folyamatosan zajlott, bár gyorsított tanmenetben. A Műegyetem tanártestülete nagyrészt vonakodva haladt a fasizálódás útján: a vezetőség sok mindent megtett, hogy az intézményt lehetőleg védve tartsa ettől a szellemtől.
1944 őszén a nyilaskeresztes kormányzat elrendelte az egyetem kitelepítését. A tanári kar – néhány kivételtől eltekintve – nem tett eleget az utasításnak és Budapesten maradt. A hallgatóságot katonai behívóval telepítették ki, de sokan a fővárosban maradtak és ott rejtőztek. A Budapest körüli 1944/45. téli harcok során a Duna-partján álló műegyetemi épületek stratégiai célpontokká váltak: német alakulatok rendezkedtek be a tantermekben és a laboratóriumokban, és az átellenes partra irányuló ágyú- és gépfegyverállásokat építették. Az ostrom következtében az épületek mintegy 20%-a megrongálódott, a felszerelés és berendezés kb. 60%-a megsemmisült.
1945 márciusában, a szovjet "felszabadítás" napjaiban a Műegyetem személyzete szinte azonnal megjelent és megkezdte a megmenthető értékek összegyűjtését. Az első, március 3-án összeülő egyetemi tanács úgy döntött, hogy április 3-án megkezdik a tanítást – és ez valóban megtörtént, legalábbis az addigra megkerült kevés hallgatónak, a megmaradt termekben. Az MKP kezdeményezésére meghirdetett „Munkások a tudományért" akció majd az „Az ország épiti a Műegyetemet" 1946 őszi gyűjtőakció (5 millió forint eredménnyel) a széles körű társadalmi összefogás szimbólumává vált. Az újjáépítési bizottság eredményes munkájának köszönhetően az újjáépítés lényegében 1949-re befejeződött.
Közben az intézmény fokozatosan kisebb lett. 1945-ben a Mezőgazdasági és Állatorvosi kar kivált: e részek az újonnan alapított Agrártudományi Egyetem részeivé váltak. Az intézmény nevéből elhagyták a „Magyar Királyi" jelzőt. 1948-ban a Közgazdaságtudományi Kar önállósult és Közgazdaságtudományi Egyetemmé alakult; az intézmény neve ekkor József nádor Műszaki Egyetemet lett. 1949-ben megalakult Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetem; a soproni Bánya- és kohómérnöki egység fokozatosan Miskolcra települt. Az erdőmérnöki képzés ideiglenesen a BME-nél maradt, majd az Agrártudományi Egyetemhez került. A megmaradó mérnöki, építészmérnöki, gépészmérnöki és vegyészmérnöki karokból, azok belső kettéválasztásával 1949-ben megalakult a Budapesti Műszaki Egyetem, amellyel a 4. fond iratképzőjének szervezeti folytonossága lezárult.
A megőrzés története
A fond iratait a M.kir. József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, majd jogutódai (József nádor Műszaki Egyetem, Budapesti Műszaki Egyetem) Rektori Hivatala saját irattárában őrizte az intézményi levéltár megszervezéséig. A c) állag iratait az 1953-ban végrehajtott selejtezések kisebb mértékben érintették; az iratanyag az egész korszakra vonatkozóan lényegében teljesnek mondható.
Az 1944. évi iratok volumene kiemelkedően nagy a többi évhez képest, mert a hosszabb éveken átnyúló, az alapszámos iratkezelési rendszeren belül kezelt ügyek általában a felszabaduláskor lezárultak, és utolsó iktatószámukat – amely a legtöbb esetben 1944-es évi sorszámra esett – mint az ügy összefoglaló irattári helyét vették nyilvántartásba. Az 1944. évi iratok tehát nem csupán az 1944-es év eseményeit, hanem az előző 8–10 év sok fontos iratanyagát is tartalmazzák.
Az iktatókönyvekből hiány van: a 2153/1935-es sorszámtól a 2214/1940-es sorszámig terjedő iratanyag iktatókönyvei elvesztek (ezek helyét a 3. fond c) állagának 107. kötete, azaz az 1/1935–2152/1935. sorszámú iktatókönyv veszi át, amelyik fizikailag a 3. fondnál van). Az érintett időszak iratainál az egyenkénti átnézéssel és a fennmaradt mutatókönyvek segítségével lehet kutatni. Az 1940–1949 közötti anyag a megmaradt mutató- és iktatókönyvek segítségével jól kutatható.
A 4/a) állag (egyetemi tanácsülési jegyzőkönyvek) a régi repertórium szerint 1944-ig különálló sorozatban volt meg; a felszabadulás után az egyetemi és rektori tanács üléseit egybekötve rögzítették, így az 1945 utáni tanácsülési anyag a 4/b) állagban keresendő. A jelenlegi (aktualizált) leírásban az 1945 utáni elkülönült állag-felépítést visszaállítva, a 4/a) most az 1934/35-ös tanévtől az 1948/49-es tanévig terjedő összes egyházi tanácsülési anyagot tartalmazza (3 dobozban), míg a 4/b) szintén 1949-ig terjed.
Levéltárba kerülés/Gyarapodás
Az iratanyag belső átadás útján, a Rektori Hivatal és szervezeti jogutódainak irattárából érkezett a BME Levéltárba. Megjegyzendő, hogy a c) állag iratkezelési folyamatossága révén az első iktatókönyv (1/1935–2152/1935. sorszámú iratok) fizikailag a 3. fond c) állagában, annak 107. köteteként található; a 4. fond c) állagának iktatókönyv-sorozata ezért ténylegesen a 2153/1935. sorszámmal kezdődik. Az iktatókönyvek utolsó, 21. kötete (1899/1948–690/1950. sorszám) fizikailag 1950-ig terjed. A fond lezárt; újabb iratok levéltárba kerülése nem várható.
A tartalomra és a szerkezetre vonatkozóadatcsoport
Tárgy és tartalom
A fond a Magyar Királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, annak jogutódai (1945-től József nádor Műszaki Egyetem; 1949-ig a Budapesti Műszaki Egyetemet megelőző átmeneti formák) Rektori Hivatalának iratait fogja össze négy állagban. Az iratanyag az intézmény két és fél évtizedes fennállásának valamennyi alapvető igazgatási, oktatási, kutatási, gazdálkodási és személyügyi vonatkozását lefedi, kitüntetett figyelmet érdemelnek a háborús (1939–1944), az ostrom (1944/45 tele) és az újjáépítési (1945–1949) korszak dokumentumai.
a) Egyetemi tanácsülési jegyzőkönyvek (1934–1949)
Az egyetemi (nagy)tanács ülésein a rektor, a prorektori és a dékánok mellett az egyetemi tanárok vettek részt. A megnövekedett létszám miatt az egyetemet ritkábban hívták össze, mint a rektori tanácsot. Az 1934/35-ös tanévtől az 1943/44–1944/45-ös kombinált kötetig 10 kötet (most 3 dobozban) áll rendelkezésre; az 1942/43-as tanév valamennyi jegyzőkönyve hiányzik. Az 1945 utáni anyag – amelyet korábban nem különítettek el külön sorozatban – szintén ebben az állagban található (1945/46-tól 1948/49-ig).
b) Rektori tanácsülési jegyzőkönyvek (1938–1949)
A rektori tanácsot a rektor, a prorektor és a dékánok alkották; itt tárgyalták az intézmény legfontosabb folyó ügyeit. Az 1934–1938 közötti évek rektori tanácsülési jegyzőkönyvei nem maradtak fenn. A fennmaradt 9 kötet (most 2 dobozban) 1938/39-től 1948/49-ig terjed, de az 1940/41-es és az 1942/43-as tanév anyaga hiányzik. Az 1945 utáni kötetekben a rektori és az egyetemi tanács ülései vegyes időrendben találhatók.
c) A Rektori Hivatal iratai (1935–1949)
A fond legterjedelmesebb állagát három sorozatra tagolva tartják nyilván: (1) iktatott iratok (166 doboz, 1935–1949), (2) iktatókönyvek (21 kötet; érvényes tartomány 2153/1935–690/1950), (3) mutatókönyvek (13 kötet, 1935–1950). Az iktatókönyvek hiánya (2153/1935–2214/1940. sorszám) az 1935–1940 közötti középső időszak kutathatóságát nehezíti; erre az időszakra az iratok egyenkénti átnézése, ill. a mutatókönyvek nyújthatnak segítséget. Az 1940–1949 közötti anyag jól kutatható.
Az iktatott iratok tárgykörét tekintve a következő főbb témák azonosíthatók: (i) személyügyek (kinevezések, illetmény- és nyugdíjkérdések, magántanári képesítések, segédtanszemélyzet ügyei); (ii) hallgatói ügyek (tandíjak, ösztöndíjak, nőhallgatók felvétele, katonai behívások és felmentések, fegyelmi ügyek, statisztikák); (iii) igazgatás és szervezet (az öt kar koordinációja, soproni karokkal való kapcsolat, az 1934. évi egyesítés utáni szabályzati kérdések, tantervi változások, rektori és dékánválasztások); (iv) gazdálkodás és infrastruktúra (éves költségvetések, az 1936–37-ben épített aerodinamikai tanszék, a főépület 1941–1943-as emeletráépítése, háborús károk felmérése, újjáépítési tervek); (v) tudományos élet (ipari kapcsolatok, tanszéki kutatások, Textilkémiai és Atomfizikai Tanszék alapítása 1938-ban, mérnök-továbbképző tanfolyam 1939-től, soproni nyári egyetemet/tanfolyamot érintő iratok 1937–1943); (vi) háborús és átmeneti időszak (1939-től fokozódó katonai vonatkozású ügyek, 1944 decembere – 1945 február: az ostrom és kitelepítési kísérlet dokumentumai, 1945-től: szakszervezeti és pártszervezeti munka indulása, igazolási eljárások, háborús károk felmérése, helyreállítási programok, a 3 éves tervhez kapcsolódó iratok); (vii) szervezeti leválások (1945: Mezőgazdasági és Állatorvosi kar kiválása; 1948: Közgazdaságtudományi Kar önállósulása; 1949: Bánya- és kohómérnöki egység áttelepítése Miskolcra).
d) Nem iktatott iratok ((1931) 1934–1949 (1951))
Öt doboz és két kötet terjedelemű vegyes iratanyag, amelynek részletes feltárása dobozszinten rendelkezésre áll. Tartalmazza: a Kir. József Műegyetem 1934-es megszüntetésekor a diákok által készített „gyászjelentést"; 1931–1934-ből való körözvényeket; alapítványok pénzügyi iratait (1937–1950); a főépület emeletráépítésének dokumentációját (1941–1943); a Mérnöki Önsegélyező Alap alapítási iratait (1943); az 1945 utáni szakszervezeti és pártszervezeti munkájának megkezdésére vonatkozó jelentéseket; az 1.080/1945. r. sz. előírt igazoláshoz szükséges alkalmazotti névsorokat; az újjáépítéssel kapcsolatos terveket, tárgyalásokat, Gazdasági Bizottság-ülésjegyzőkönyveket és helyreállítási iratokat (1945–1950); a Műegyetem 3 éves tervét (1948–1949); valamint a soproni nyári tanfolyam/nyári egyetem 1937–1943. évi összefoglaló jelentéseit (kötetben); és az Újjáépítési Bizottság ülésjegyzőkönyveit (1946–1951, kötetben).
Iratértékelés, selejtezés, tervezés
Az iratanyag az 1953-ban végrehajtott selejtezés által csak kisebb mértékben érintett; a c) állag iktatott iratsorozata az egész korszakra lényegében teljesnek tekinthető. A hiányzó iktatókönyvek (2153/1935–2214/1940. sorszámtartomány) az irattár korábbi kezeléséből eredő, nem selejtezési veszteség. Jövőbeni selejtezés nem tervezett; a teljes fennmaradt iratanyag maradandó értékű, különösen a háborús és az újjáépítési korszak dokumentumaira, az intézmény szerkezeti átalakulásaira és az 1934-es intézményi egyesítés utóéletére vonatkozó ritka forrásértékű anyag miatt.
Jövőbeni gyarapodás
A fond lezárt. Az intézmény 1949-es megszűnésére, ill. jogutódlásának rendezettségére tekintettel újabb iratok levéltárba kerülése nem várható. Az 1949 utáni kori iratokért a HU BMEL VIII.5 és továbbit jelzetű fondok az illetékesek (Budapesti Műszaki Egyetem és utódai).
Leírási egység szerkezete
A fond négy állagra tagolódik:
A c) állag három belső sorozatra tagolódik: (1) iktatott iratok (166 doboz, 1935–1949), (2) iktatókönyvek (21 kötet, 2153/1935–690/1950), (3) mutatókönyvek (13 kötet, 1935–1949/50). Az iratok rendezési elve alapszámos (az iratkezelési rendszer a 3. fondbeli előzményektől változatlanul öröklött): egy adott ügynek valamennyi irata a legutolsó iktatószám alá kerül, tekintet nélkül az irat keletkezési évére. Az iktatókönyvek hiánya (2153/1935–2214/1940) az 1940-ig terjedő anyagrészben mutatókönyves és tételes átnézéssel pótolandó.
A hozzáférésre és használatra vonatkozó adatcsoport
Jogi helyzet
A fond iratai köziratok; hozzáférésüket az 1995. évi LXVI. törvény (a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről) és a 2011. évi CXII. törvény (az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról) szabályozza. Személyes adatot tartalmazó iratoknál az adatvédelmi törvény szerinti kutathatósági korlátok érvényesülhetnek. Tekintettel arra, hogy az iratok keletkezési ideje (1934–1949) az 1995. évi LXVI. tv. 22. §-a szerinti határidőknél általában korábbi, az iratanyag döntő hányada személyes adatvédelmi szempontból is szabadon kutatható. Egyes személyi iratokra (pl. 1940-es évek fegyelmi eljárások, igazolási iratok) egyedi mérlegelés szükséges lehet.
Reprodukciós korlátozások
Az iratok másolása és digitális reprodukciója a BME Levéltár hatályos kutatási és reprográfiai szabályzatának rendelkezései szerint lehetséges. Az ostrom és a háborús rongálódás következtében egyes iratok (különösen az 1944-es dobozok vége felé és az 1945-ös anyag) sérültek vagy töredezettebbek, ezeknél állagvédelmi szempontból külön engedély és gondos kezelés szükséges lehet.
Nyelv
Anyag írásrendszere
Nyelv és írásrendszer megjegyzések
Fizikai jellemzők, technikai követelmények
Segédletek
raktári jegyzék, fond jegyzék,repertórium
Kapcsolódó anyagokra vonatkozó adatcsoport
Eredeti példányok léte és őrzőhelye
Másolatok léte és őrzőhelye
Kapcsolódó leírási egységek
A fondhoz kapcsolódó legfontosabb párhuzamos forrásőrzők: az MNL OL Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumi Levéltár (az 1934–1944 közötti korra vonatkozó minisztériumi iratoknál); a felszabadulás utáni korra vonatkozóan az Oktatási Minisztérium (és jogelődjei) iratanyaga. A Bánya-, kohó- és erdőmérnöki kar Sopronban keletkezett iratai részben a soproni intézményi levéltárakban maradtak. A c) állag iktatókönyveinek közvetlen előzménye (1/1935–2152/1935. sorszám) fizikailag a HU BMEL VIII.3 fond c) állagának 107. köteteként található.