Iratainak nagy része a tanszék geológiai kirándulásairól készített jelentésekből áll, emellett néhány levelet is tartalmaz. Egyenkénti átnézéssel kutatható.

A hagyaték hiányos: alig tartalmaz személyes jellegű iratokat, inkább csak hivatalosakat és félhivatalosakat. Az anyag időbeli megoszlása is egyenetlen - e szempontból is észrevehetően csonka. Az egyes állagokon belül évrendben találhatóak a dokumentumok. Az év nélküli, pontosan be nem sorolható iratok az állagok végén vannak. A hagyaték, jellegéből adódóan, egyenkénti átnézéssel kutatható. Mátrai László működésével kapcsolatos anyag az Egyetemi Könyvtár fondjaiban is található.

A tanszék iratai 1967-től egy év kivételével (1969) 1991-ig kerültek levéltárunkba. Kutatásuk segédletek hiányában egyenkénti átnézéssel történhet. Mivel a Természetföldrajzi Tanszék vezetője volt a Földrajzi Intézet vezetője is, így a Földrajzi Intézet (265.fond) anyagában is megtalálhatók a tanszéki levelezések.

A csekély mennyiségű iratanyagban az egyetemi oktatással és Kelet-Európa kutatással kapcsolatban találhatók iratok.

Pais Dezső hagyatéka - mely személyi, hivatalos és félhivatalos iratokat egyaránt tartalmaz - levéltárunk legnagyobb terjedelmű s egyben leggazdagabb, legérdekesebb személyi fondja. Az anyag kutatását részletes állagjegyzékek segítik, melyek levéltárunkban állanak a kutatók rendelkezésére. Az iratok időhatárait csak állagszinten közöljük, hiszen a kisebb egységeknél ezek nehezen megállapíthatók, s egy-egy doboz tartalma is igen nagy időbeli szóródást mutat.

Az iratanyag Bogsch László hagyatékát tartalmazza, ezen belül Tudományos Diákkörrel, MTA-val, Országos Földrengésvizsgáló Intézettel, konferenciákkal kapcsolatos iratokat, továbbá saját kéziratokat, levelezéseket és fényképeket tartalmaz.

Miután 1944-ben megkapta oklevelét, Várnagy László (1920 – 1995) gyakorló állatorvosként kezdte pályáját. 1953-ban a Földművelésügyi Minisztérium állategészségügyi igazgatóságán folytatta, s ezzel el is dőlt, melyik szakterületet választja magának. 1963-ban tért vissza az Állatorvostudományi Egyetemre docensként, hogy vezesse az Állategészségügyi Igazgatási Tanszéket és az igazságügyi felülvéleményező bizottságot. 1966-ban kandidátusi fokozatot, majd egyetemi tanári címet szerzett. Ugyanebben az évben a szenátus rektorhelyettesnek választotta. Az egyetem rektorának tisztségét 1978 és 1981 között töltötte be. 1982-ben vonult nyugdíjba. Egyetemi tevékenysége mellett dolgozott az Országos Állategészségügyi Tanácsban, a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztályán, szerkesztette a Magyar Állatorvosok Lapját, s tag volt az Állatorvosok Világszövetségének állandó bizottságában. Választékos francia és német nyelvismerete alkalmassá tette külföldi kapcsolatok építésére, ápolására.

Fodor Jenő (1921 – 1972) állatorvos életének javát Szolnok megyében töltötte. 1945-től 1967-ig a kunhegyesi járás jószágait gyógyította, 1967-től haláláig pedig Szolnokon, a Megyei Állategészségügyi Állomáson dolgozott. Az Állatorvotudományi Főiskola, majd Egyetem többször is felkérte, hogy vegyen részt az államvizsgabizottságok munkájában.

Az iratanyagban hivatalos és magánlevelezés, saját, illetve mások tudományos működésére vonatkozó kéziratok, különlenyomatok és jegyzetek találhatók.
A fond a levéltárban rendelkezésre álló, részletes jegyzék alapján jól kutatható.